Ha egy álom megkísért 12.

12. fejezet

- Bonnie, esküszöm, hogy ez az igazság! – csattantam fel a telefonba türelmemet vesztve. – Nem vagyok részeg! Bár az lennék – rogytam le a fotelba. – Stefan simán felbukkant itt, mintha mi sem történt volna eddig. Elvitte magával valamerre Elenát… nem, nem lesz baja, ne aggódj! Elena ragaszkodott hozzá, hogy valami népes helyre menjenek…a lényeg, hogy Stefan megpróbálja most úgy beadni a dolgokat, hogy ő már régen otthagyta volna Klaust, de el volt foglalva azzal, hogy – felhorkantam – hogy engem fogjon vissza a vérszomjtól.

- Na nem – hallottam a választ a vonal másik oldaláról – ezt Elena sem fogja bevenni.

- De félek, hogy be fogja venni – sóhajtottam lemondóan – mert Elena hinni akar Stefannak. Még most is neki akar hinni – morogtam keserűen.

- De hát én azt hittem, hogy ti… - értetlenkedett Bonnie is egy sort.

- Igen Bonnie. Én is azt hittem – vontam vállat, bár ezt Bonnie nem láthatta.

Némi csend következett, szinte hallottam, hogyan kattog a lány agyának fogaskereke, aztán mikor nem bírtam a néma hallgatást, belekiabáltam a telefonba.

- Ott vagy még egyáltalán?

- Nyugi Ian, itt vagyok – jött a válasz. – Csak töprengek.

- Nagyszerű. Előtte viszont áruld el nekem, hogy mégis mit csináljak – ingattam a fejem tanácstalanul.

- Csak egyet tudok – válaszolt Bonnie – azt, hogy maradj távol Stefantól! Nem tudom mi lesz a dolgok vége, nem tudom Stefan mit lesz képes beadni neki, de abban az egyben biztos vagyok, hogy az öcséd mindent meg fog tenni, hogy elveszítsd az önuralmad. Már csak azért is, hogy megmutassa Elenának, hogy lám-lám, még mindig képes vagy vámpírként viselkedni.

- Hát ez az, ami nekem nem megy. Vagyis valamennyire igen, de a szerethető Damont legalább el tudom játszani. De mit csináljak, ha azt várja el, hogy nagy fogakat növesszek, és hasonlók? – rémültem meg.

- Semmit. Pont ezért mondtam, hogy maradj távol Stefantól. Most az fogja őt vissza valamennyire, hogy tudja, Damon azonnal rátámadna, hogy Elenát bántódás érné. És mivel Damon emberként is idősebb volt nála, ez némi plusz jelent vámpírerőben is. És ha rájön, hogy nincs erőd, hogy ember vagy, hát… akkor nagyon nagy bajban vagyunk mindannyian – fejezte be Bonnie.

- Kösz a biztatást! – nyögtem a telefonba.

- Tarts ki Ian – nyugtatott Bonnie. – Az egyik könyvben találtam valamit, ami megoldás lehet a problémádra. Rajta vagyok a témán… csak még néhány napig tarts ki, rendben?

- Igyekszem – válaszoltam halkan, és kinyomtam a telefont.

*****

A nappaliban ültem, a tüzet bámulva, és whiskyt iszogatva, mikor Stefan és Elena hazatért.

- Nocsak, befutott a gerlepár – dünnyögtem gúnyosan, mire Elena egy megsemmisítő pillantással végigmért, és egy hang nélkül az emelet felé tartott, Stefan pedig öntött magának egy italt, és nemes egyszerűséggel csatlakozott hozzám.

- Kár, hogy nem jöttél velünk – mondta, mikor odafenn csapódott Elena szobájának az ajtaja. – Rendkívül megható, és megrázó történetet hallhattál volna a csúnya, bűnbánó Stefanról, aki rossz útra tért, de időben rájött, és visszafordult, és a csúnya, aljas Damonról, aki válogatás nélkül gyilkolta az embereket, és megpróbálta ezt Stefanra kenni.

- Kizárt, hogy Elena ezt elhitte – mondtam ki szívem leghőbb vágyát. – Igaz is, azt mivel magyaráztad neki, hogy én hamarabb hazaértem, mint te, és vigyáztam rá helyetted is? – mordultam oda.

- Nos, csak azzal, hogy a gonosz, rossz Damon mindig is meg akarta szerezni őt magának. És kihasználta az időt, míg én le tudtam rázni Klaust. Kihasználta, hogy hazajöjjön, és a barátnőm közelébe férkőzzön. És tudod, Elena úgy látom, hisz nekem. Roppant meggyőző tudok lenni, és roppant meggyőzően tudom játszani a bűnbánó vámpír szerepét. Van benne gyakorlatom – vágott sajnálkozó arcot, aztán elnevette magát.

- Hát, ha megbocsátjátok – állt aztán fel – én elmegyek a Grillbe, és iszom egy jót. Valami normális társasággal. Ez a világvége hangulat – nézett az emelet felé, aztán rám – nagyon nyomasztó tud lenni. És a helyedben nem mennék Elena közelébe. Azon sem csodálkoznék, ha verbénás karót készítene elő neked – vigyorgott még rám búcsúzóul, aztán becsapta maga mögött a birtok ajtaját, és hallottam, hogy elhajt a ház elől.

Nem üldögéltem én sem sokáig. Meg akartam tudni, hányadán állunk Elenával. Ha pofon vág, ám legyen. De… de nem fogom szó nélkül eltűrni, hogy Stefan ellenem fordítsa őt. Azok után, ami köztünk történt, nem engedem ezt.

*****

- Elena, kérlek, engedj be – kopogtattam az ajtaján türelmesen. – Beszélni szeretnék veled!

- És ha nem engedlek, mi lesz? – kiáltotta ki Elena hangja. – Betörsz, és megölsz engem is?

- Elena, könyörgöm, tényleg ezt hiszed rólam? – döbbentem meg. – Hát nem bizonyítottam neked az ellenkezőjét? Szépen kérlek, ne egy ajtón át beszéljük ezt meg… hagyd, hogy elmondjam, mi történt…

- Hát jó, gyere be – hallottam a szipogva megadott választ. – De előre szólok, hogy verbénás fecskendő van nálam, egy rossz mozdulat, és…

- Nem lesz semmi rossz mozdulat, ígérem – nyitottam be az ajtón, és megszakadt a szívem attól, amit láttam. Mert Elena az ágyban feküdt, és vörös szemeiről egyértelműen kitűnt, mivel töltötte az elmúlt néhány percet.

- Elena, kérlek… - ültem le az ágy szélére, de ahogy a tekintetét láttam, jobbnak tűnt azonnal fel is kelni onnan. – Hát elhitted? Tényleg elhitted, amit Stefan mondott neked? – fakadtam ki keserűen.

- Nem tudom, hogy mit higgyek! – kiáltotta, és újra ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. – Nem tudom, ki hazudik nekem, és ki mondja az igazat! Láttalak már téged is gonosznak, és jónak, és ugyanígy láttam őt is! És nem tudom eldönteni, ki az, aki segíteni, és védeni akar, és ki az, aki… - tört ki belőle a csillapíthatatlan zokogás újra, és az sem érdekelt, ha csakugyan belém bök egy verbénás injekciót, leültem az ágya szélére, és magamhoz szorítottam. Belém kapaszkodott, a mellkasomra borult, és ebből a mozdulatból éreztem, hogy nem írt le engem teljesen. Még mindig van esélyem… és még mindig ott van benne a kétkedés Stefan iránt.

- Elena, hallgass ide – simogattam a hátán nyugtatóan. – Bármit is mondott neked az öcsém… bárhogy is próbálta elhitetni, hogy gonosz vagyok…ez nem az igazság. Nem tudok mit tenni, vagy mit mondani, hogy elhidd ezt nekem. Csak arra kérlek, hogy emlékezz. Emlékezz arra, milyen jól éreztük magunkat együtt. Jó volt veled lenni, jó volt közel kerülni hozzád. Végre, életemben először, boldog voltam veled Elena – suttogtam csendesen. – Hát így viselkedik egy gyilkos? Nem tettem rosszat Elena… ha tettem is, hát az volt a bűnöm, hogy loptam abból a boldogságból, amit eddig Stefan kapott meg tőled. De emberi életek már nagyon régen nem terhelik a lelkemet. És ha most nem tudod, mit higgy, akkor fogadd meg a tanácsom – emeltem fel az arcát, és kitöröltem gyengéden a könnyeket a szeméből. – Hallgass a szívedre, Elena. Az mindig megsúgja neked a jó választ. Nem hazudik, és sosem fog becsapni. Hallgass rá… - pusziltam bele a hajába, és felkeltem – ő a legjobb útmutató. A szíved – fordultam vissza a küszöbről még egy pillanatra, aztán sarkon fordultam, és bezártam magam mögött az ajtót.

*****

Zakatolt a fejem, mintha egy mozdony tolatna benne ide-oda, és fejemre szorítottam a kezem, hogy lehetőleg megóvjam koponyámat a biztos szétpattanástól, és egy fájdalmas nyögéssel nyitottam be a szobám ajtaján… hogy valami különös erő szinte azonnal megragadjon, és egy mozdulattal az ágyamba vágjon.

Megpróbáltam felemelni a fejem, mikor rájöttem, mi is történik, és a következő másodpercben úgy éreztem, hogy ha lehet még szürreálisabb ez az álom, akkor ennek most jött el a pillanata.

- Igazad van, Bonnie – hallottam egy hangot, és megismertem a lány alakját, aki az ágyam fölé hajolt éppen. – Tényleg teljesen olyan, mint én – jutott el a fülemig néhány lépés kopogása, és bámuló szemem előtt kibontakozott az igazi Damon Salvatore pimaszul vigyorgó arca.

Vége

Folyt. Köv