Tüskék közt a virág 14. fejezet

Figyelem! 18 éven felüli tartalom! 

Csend volt a hálószobában. De ez a csend nem megnyugvással teli, hanem épp ellenkezőleg. A levegő nehéz volt, fülledt… és szinte szikrázott a csodálatos feszültségtől.

Már szinte nem is tudtam hol vagyok, tudomást sem vettem a külvilágról. Megfeledkeztem az önvádról, az elzokogott könnyekről. Csak egy valami számított… hogy akarom ezt a férfit. Mindennél jobban akarom.

- Lia…- súgta Joseph halkan, mintha csak meghallotta volna a puszta gondolataimat is. – Te drága, gyönyörű lány.. – mormolta, és lecsapott a számra. Éhesen, hevesen, telve szenvedéllyel, én pedig belenyögtem a csókba. A bőrömön finom borzongás futott végig már annyitól, hogy nyelvét megéreztem a saját nyelvemen.

- Igen – suttogtam, ahogy Joseph elvált tőlem, és még egy kérdő tekintetet vetett rám, mintha meg akart volna bizonyosodni róla, hogy tényleg nem gondolom-e meg magam közben. – Igen, igen, igen… - leheltem egyre halkabban, és a kezem egy gyengéd mozdulattal a pólója alá csúsztattam.

Egy hirtelen, mély lélegzetvétel szakadt ki Josephből, és ez a mozdulat mintha végleg felszabadította volna benne a vágyakozó, birtokolni kívánó férfit.

- Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek… - dünnyögte halvány mosollyal felém, és egy újabb csók után szája a nyakamra csúszott. Apró, finom csókokkal szórta tele, néha megszívva a puha bőrt, hogy aztán nyelvével körözzön az így ejtett piros foltokon.

Belenyögtem ebbe a csodás érzésbe, és mikor nyelvével a fülemet találta meg, hogy ott okozzon édes kínokat, tompán mormogtam egyet, kéjes hangon.

- Ez jó… - suttogtam, és éreztem magam is, hogyan csillog a tekintetem, mikor a szemébe néztem.

- Lesz még jobb is… - tett Joseph egy ígéretet, majd rámnevetett, hogy a következő pillanatban felrántson ülő helyzetbe. Két mozdulat volt, hogy a felsőm messzire repüljön a szobában, aztán visszahanyatlottam az ágyban, és hevesebbé váló lélegzettel vártam az újabb támadást.

A bőröm egész felülete mintha egyetlen, hatalmas érzékszervvé változott volna. A csókok végighaladtak a vállaimon, a kulcscsontomon… le az oldalamon, a hasamon, majd feljebb… körülményes lassúsággal kerülgetve a melleimet.

- Kérlek… - tört ki belőlem egy fojtott nyögés, mikor Joseph keze végre a hátam alá kúszott, és a gerincem megemelve segítettem, hogy kikapcsolhassa rajtam a melltartót, és kissé elvörösödtem, mikor kebleim teljes valójukban napvilágra kerültek.

- Milyen szép vagy, Lia… - lehelte Joseph ámélkodva, a testem pedig megremegett, ahogy hüvelykujjával végigsimított a már most kőkemény mellbimbóimon. – Azt hiszem, ezeket meg kell kóstolnom… - motyogta, és szája a mellemre tapadt.

A mozdulat mintha egy ideget rántott volna bennem görcsbe, amely valahol az ágyékom közepén ért véget. Izzó érzés volt… egy olyan érzés, amit már időtlen idők óta nem érezhettem.

Nyöszörögve beletúrtam a szőke hajába, simogattam a tarkóját, így zárva őt kezeimmel bilincsbe. Nem akartam, hogy abbahagyja ezt a gyötrelmesen édes kínzást, azt akartam, hogy folytassa tovább, amíg egész egyszerűen el nem olvadok, és cseppfolyóssá nem válok az ágyon, hogy így érjen el a vég…

- Eddig nagyon finom – emelte fel a fejét Joseph, és ha nem látom a szája mozgását, nem hitette volna el velem senki, hogy ez a rekedt, vágytól fűtött hang az övé. – Te is… nekem… - tördelte, megrángatva magán a póló nyakát, majd feltérdelt, magával rántva engem is, én pedig nem vártam több biztatásra, a fekete ruhadarab hamarosan ott landolt az én felsőm mellett, a sarokban.

Tenyeremmel végigsiklottam a karján, a kézfejétől indulva, a vállán át egészen a mellkasáig. Élvezettel néztem, ahogy ettől a finom kis érintéstől minden apró pihe égnek állt a karján, és egyre hevesebben kapkodott levegő után.

- Folytasd… - kérte halkan, én pedig végigtapogattam mellkasát, beletúrva a néhány göndör, szőke pihébe a mellbimbói között, majd hasának a kockáit simogattam végig, körkörösen cirógatva a kis szőrcsíkot, ami eltűnt valahol a nadrágja öve alatt.

Egy szemvillanás… riadtan rebbent a szemem, mert erre nem számítottam, de máris újra az ágyon feküdtem, és magam sem tudom miért, de felnevettem. Boldogan, kedvesen, vágyakozó hangon, és Joseph kedves mosolya került a szemem elé. Olyan volt most, mint egy kisfiú, aki megkapja a vágyott karácsonyi ajándékot.

- Én jövök… - dünnyögte nekem, miközben újra játszani kezdett a fülcimpámmal, majd újra lejjebb és lejjebb haladt forró csókjaival, de ezúttal nem állt meg a melleimnél. A hasam jött… a csípőm… és felszisszentem mikor nyelvét a köldökömbe nyomta.

- Emeld meg magad kicsit… segíts… - nyelt nagyot Joseph, és kábán, párás tekintettel tettem eleget az utasításnak. A szoba kellemesen hűvös levegője megcsapta a bőrömet, mikor lekerült rólam a farmer, és vele együtt az alsónemű is, én pedig kissé szégyellősen próbáltam eltakarni meztelenségemet.

- Ne… ne tedd. Csodaszép vagy, Lia… - hallottam az őszinte elismerést Joseph hangjában, aztán elvette a kezem az ágyékom elől. – És imádom, amikor elpirulsz – tette hozzá, nekem pedig rá sem kellett néznem ahhoz, hogy tudjam, most szélesen mosolyog.

- Engedd el magad… - suttogta, újra a hasam csókolgatva, aztán a szája továbbsiklott a lábaimon. A combomon, a térdemen, egészen a bokámig. Azt hiszem, nem maradt olyan négyzetcentije a bőrömnek, ahová ne jutott volna el forró nyelve, majd megindult lassan visszafelé, és összerándultam, mikor óvatosan szétnyitotta lábaimat.

- Ó igen… - nyögte bennakadt lélegzettel, és miközben combom belső oldala volt a soros a csókokban, keze megérintette testem legérzékenyebb pontját, hogy aztán hüvelyujjával lassan simogatni kezdjen.

- Áááá – tört ki belőlem egy halk kiáltás, és olyan forróság csapott meg, mintha ez a mozdulat egyenesen a pokol lángjai közé lökött volna. – Joseph… JoMo… ez olyan… - nyögdécseltem, de a következő szó bennem akadt, mikor az ujja helyét hirtelen nyelve vette át.

Azt hittem, ott abban a pillanatban azonnal elmegyek, és a felhők fölé szállok. Már nem érdekelt semmi, sem a szégyenkezés, semmi más, mintha most megszűnt volna körülöttünk a világ, a föld, és az élet… nem érdekelt semmi, csak hogy ez ne maradjon abba, hogy tartson még, akármeddig…

Lenyúltam, ujjaimmal Joseph hajában turkálva, és ebben a mozdulatban már nem volt semmi más, csak a kérlelő biztatás.

- Nem baby, nem… - emelte fel aztán Joseph a fejét, és feljebb kúszott, vigyorogva nézve az arcomba. – Még nem engedem, hogy elszállj.

- Kegyetlen vagy… - mondtam lebiggyesztett ajkakkal, majd megvillant a tekintetem. – De én is tudok az lenni – nyúltam a nadrágja szíjához, hogy körülményes lassúsággal kapcsoljam ki. Közben egyetlen percre sem vettem le a szemem az övéről, és szinte perzselte érzékeimet az a tűz, ami ott játszott a pillantásában.

Letoltam a nadrágot a csípőjén, a bokszerével együtt, és önkéntelenül is megnyaltam a számat, mikor megláttam előbukkanni merev izgalmát. Hűha… elég nagy. És milyen szép…

- Most te segíts nekem – dadogtam, mire Joseph engedelmesen hanyatt gördült az ágyon, letolva magáról minden ruhadarabot, én pedig képtelen voltam levenni a szemem az ágyékáról.

Mintha csak valami különös önkívületben tenném, nyújtottam ki a kezem, hogy lágyan rákulcsoljam, és tettem két finom, apró mozdulatot.

- Jó ég… - lihegte Joseph, a párnákra hátraejtett fejjel. – Lia… - telt meg a hangja könyörgéssel, én pedig tökéletesen megértettem a ki nem mondott szavakat.

Lehajoltam, ajkammal megérintve a végét, és teljes elégedettséggel láttam, ahogy Joseph teste összerándul. A lelkem mélyén büszke mosolyra fakadtam, és ezzel a jóleső mámorral engedtem őt mélyebbre a számban.

- Atyaég! – hördült fel Joseph, mikor csaknem kiengedtem ajkaim közül, hogy újra mélyen vissza is fogadjam, és csípőjével aprókat mozdult, hogy minél jobban kitöltse őt az élmény.

- Nem, nem… - emeltem fel a fejem, kíméletlenül visszaadva az előbbi „kölcsönt”. – Ha te túl gyors lennél, akkor én hoppon maradok – csóváltam a fejem, megtelve a kiélvezett „bosszú” jóleső érzésével.

- Boszorkány… - suttogta Joseph, majd felpattant, és alig néhány másodperc múlva máris rajtam feküdt, forró testével teljesen beborítva engem.

- Pedig valami azt súgja, hogy muszáj lesz így… - magyarázta. – Nincs nálam óvszer… - tette hozzá kissé lehangoltan.

Most rajtam volt a mosolygás sora, és kedvesen megsimogattam az arcát.

- Nincs is rá szükség – ráztam a fejem. – Szedem a tablettát.

- Áldassék az ég! – tört ki a megkönnyebbült sóhaj Josephből, aztán többre már egyikünknek sem volt ideje, mert lecsapott a számra kíméletlenül, követelőzően. Keze közben széjjelebb tárta a lábaimat, én pedig lelkesen segítettem neki ebben.

Egy másodpercre sem engedte el az ajkaimat, és amíg nyelve az enyémet simogatta, óvatosan, lassan belém nyomult.

A szájába sóhajtottam, párásan, vággyal telve, és ekkor, csak ekkor szakadt el tőlem.

- Ó Lia… - motyogta, és körülményes, gyötrelmes lassússággal kezdett el ki-be mozogni bennem.

- Igen! – nyögtem egy minden eddiginél hatalmasabbat, kezeimet a hátára tapasztva. – Igen, folytasd… könyörgöm… - ziháltam szinte teljes önkívületben. Lábamat csípőjére kulcsoltam, így nyújtva neki minél nagyobb hozzáférést testem legforróbb pontjához.

A mozgás egyre gyorsabbá vált. Már patakzott rólunk a verejték, és mikor Joseph nekem támasztotta izzadt homlokát, már nem tudtam elválasztani, melyik verejtékcsepp az övé. Ugyanúgy, ahogyan azt sem tudtam, melyik az ő teste, és melyik az enyém… mintha tökéletesen eggyé váltunk volna a kéj egyre közelebb érő hajszolásában.

A saját hangomat már szinte nem is hallottam, a saját mozgásomat nem éreztem, csak az övét, mintha lelket cseréltünk volna mi ketten. Szerettem volna tudni, hogy ez kölcsönös-e, de már nem tudtam megszólalni. Ő irányított, tudta, mit tesz, én pedig bíztam benne, és semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy ő is így bízzon bennem.

- JoMo! – hallattam egy kiáltást, megérezve, hogy alig néhány másodpercre vagyok a gyönyörtől, és erőteljesen a hátába markoltam.

- Gyere csak baby… gyere Lia… - biztatott Joseph lihegve, már szinte folyamatosan nyögve, én pedig nem kérettem magam tovább.

A testem hevesen görcsbe rándult, ahogy az orgazmus a markába kapott. Megsemmisültem, elvesztem térben és időben, mintha testem minden sejtje egyszerre robbant volna fel. Azt még halványan érzékeltem, ahogy Joseph egy kiáltás után szintén követett engem a felhők fölé, gyönyöre jelével megtöltve a testem, aztán rám borult fáradtan, csatakosan, és a boldog kielégülésbe beleolvadva csak öleltük egymást, szorosan, szorosan, szorosan….

*****

- Jól vagy? – kérdezte Joseph kis idő elteltével némileg erőtlen hangon, mikor volt már mindkettőnknek ereje megmozdulni. Noha a gyönyörtől még mindig nem tértem magamhoz teljesen, de biccentettem egy aprót, mire elengedett, és kihúzva magát belőlem, elfeküdt mellettem az ágyon.

- Ez egyszerűen… - motyogtam kábán, keresgélve a szavakat, de nem hagyott nekem időt, hogy befejezzem.

- Igen, tudom – súgta. – Mert én is azt érzem – nyújtotta ki felém a karját. – Ugye nem akarsz ma éjjel külön aludni tőlem? Azt akarom, hogy itt legyél mellettem – mondta olyan gyöngéden, amit korábban el sem képzeltem volna az ő szájából.

Elmosolyodtam, és miközben mellkasára hajtottam a fejem, ő a hátamra tette karját. Teste biztonságos melegében, a szíve verését hallgatva, szinte másodpercek alatt ragadott el az álom.

Vége

Folyt. Köv.