2013. június 3., hétfő

"Ez lett a vesztünk..." 1. fejezet

- Az isten szerelmére, nem tudna egy kicsit vigyázni? – kérdeztem a mellettem álló hegyomlás méretű pasast, aki a villamos zötyögésének ütemére ide-oda ingott. A kérdés utolsó szava már csak nyögésbe fulladt részemről, mert nemes egyszerűséggel a gyomromba könyökölt, aztán pimaszul rám vigyorgott.
- Barom – sziszegtem, és igyekeztem kissé arrébb húzódni, ami nem is volt olyan egyszerű. Szinte talpalatnyi hely sem volt a járművön, az emberek úgy préselődtek egymásnak, mint szardíniák a konzervdobozban.
- Még egy ilyen pillantás, és kikaparom a szemét – emelkedett meg a hangom nagyjából a denevérek által használt szférába, mikor az előbbi szemtelen fickó még jó alaposan végig is mért. A tekintete pedig kétséget sem hagyott a szándékai, és gondolatai felől.
Valósággal megkönnyebbültem, mikor végre elkezdhettem keservesen átrágni magam a tömegen, hogy elérjek az ajtóig, a következő megállóban pedig lekanalaztam magam a járműről. Megigazítottam kissé zilált ruhámat, a kibomlott hajamat, aztán megkerestem az iménti kellemetlenkedő fickót, és az üvegen keresztül – biztos távolságból – egy utálkozó fintorral feltartottam a középső ujjamat.
A pasi rám vigyorgott, majd elengedte a kapaszkodót, két ujjával kört formált, míg a másik keze ujját ritmikus mozdulatokkal dugdosta a körbe, egyezményes jelét mutatva ezzel, hogy legszívesebben mit művelne velem. Aztán az ajtók bezáródtak, a villamos elindult, én pedig szikrázó szemekkel meredtem a sárga járgány után. Jelen pillanatban sajnáltam, hogy nincs valami szuperképességem. Szívesen kisiklattam volna a villamost a puszta akaratommal, csak hogy ez a patkány lehetőleg szerezzen valami komoly sérülést. Mondjuk, veszítse el az ujjait. A többi utast meg letudnám járulékos kár gyanánt.
Nagyot szusszantam, ahogy a csilingelés elhalt a kanyarban, de éreztem, hogy a fejem vörös a pulykaméregtől. Ha ez a szemétláda holnap is itt lesz, amikor munkába jövök, irgalom uccse felpofozom. Fel én!
Nagyot ugrottam, mikor a közelben álló templom órája ütni kezdett. Sikerült úgy belefeledkeznem a képzeletbeli bosszúállásba, hogy az időről teljesen elfeledkeztem.
- Jesszus! – tértem magamhoz rémülten, majd sarkon fordultam, és rohanni kezdtem át a virágokkal borított téren.



 Már messziről láttam a Hotel tornyos épületét, és imádkoztam, hogy Tormás László valami isteni csoda folytán szintén késsen ma egy keveset. Csak két percet….
Eszem vesztve futottam, és az épület egyre közelebb került. Harminc méter… már csak húsz… hevesen kapkodtam a levegőt, de végre célba értem. Még egy utolsó nekirugaszkodás… az egyik tartóoszlopot megkerülve egy lendülettel felugrottam a lépcsőkre, hogy abban a pillanatban bemutassak egy nem túl sikkes hasra esést, amit egy három méteres csúszással koronáztam meg.



- Idióta hülye! – kiabáltam magamból kikelve a lépcsőn ülő alaknak, akiben felbotlottam. – Nincs annyi esze, hogy ne ide üljön? – szikráztam. Az előbbi méreg is dolgozott még bennem, a mostani helyzet pedig tett rá még egy lapáttal.
A lépcsőn üldögélő férfi csodálkozva felvonta a szemöldökét, és meg akart szólalni, de nem hagytam rá neki lehetőséget.
- Ha ki meri nyitni a száját, a cipőmmel tömöm be! – vágtam a képébe a mutatóujjamat, már szinte magamon kívül a dühtől, majd egy fordulattal megpillantottam magam a szálló üvegajtajának tükrében. A hajam kibomolva, a szoknyám a térdem fölé csúszva, a felsőm meg félig felhúzva. Tetejében vörös a fejem a dühtől, mint egy túlérett paradicsom. Jelen állapotomban egy boszorkányra emlékeztettem. Vagy inkább egy komplett elmeháborodottra.
Egy morgással vetettem még egy fenyegető pillantást a láthatóan teljesen lefagyott férfira, majd bevágtattam a hotelba, és lihegve nekitámaszkodtam a recepciónak.
- Hello Andrea. Épp időben – mondta jeges nyugalommal Gábor, és berángatott a recepció mögé, hogy lehetőleg ne lássanak a vendégek. Bár a korai időpont ezzel nem fenyegetett, ilyenkor még kevesen jártak a hallban.
- Hogy nézel ki, az isten szerelmére? – kérdezte újra Gábor, csodálkozva végignézve rajtam.
- A villamos… az a seggfej… - nyögtem, szúró oldalamra tapasztott kezekkel. – Meg az a hülye ott kinn… - mutogattam, majd legyintettem egyet. – Mindegy. Tormás?
- Még nem jött. Rohadt mázlid van. A helyedben gyorsan átöltöznék, és sietnék a helyemre. Meg bőszen imádkoznék, hogy ne jöjjön rá a késésedre. Ha engem kérdez, időben itt voltál.
- Imádlak – álltam lábujjhegyre, és mint egy kislány, apró puszit nyomtam Gábor arcára. – Te vagy a kedvenc recepciósom, de ezt te is tudod – libbentem sarkon, és siettem, ahogy a lábam bírta, be az öltözőbe.
- Andrea! – sipította kedvenc kolléganőm Zsanett, mikor meglátta zilált külsőmet. – Veled meg….
- Inkább ne kérdezd – zuttyantam le egy öltözői padra, és ekkor vettem észre, hogy alighanem a kinti esés következtében, vékony érben vér csorog a térdemből.
- Hogyhogy te még itt? – kérdeztem, miközben a ruháimat rángattam ki a szekrényből.
- Tormás ma kicsit később jön – rántott vállat Zsanett, amitől leengedtem, mint egy kilyukasztott gumilabda.
- Ha ezt tudom, nem sietek ennyire – dobáltam le magamról a ruhákat, hogy felvegyem az előírásos fehér blúzt, fekete szoknyát, és a hozzá tartozó kötényt.
- Legalább lesz időd rendbe hozni magad. Elég ronda a lábad – mutatott fájós térdemre, majd ellentmondást nem tűrően lenyomott a padra. – Ápold magad – intett, majd elővett egy fésűt, és míg igyekeztem a vért letörölni magamról, addig lendületes mozdulatokkal fésülni, majd fonni kezdte a hajam.
- Ilyen pokoli reggelem sem volt még – nyögtem közben lehunyt szemekkel. – Az óra nem ébresztett. A villamos későn jött, ráadásul egy alak jószerével megizélt a tömeg közepén – futott végig rajtam az undor borzongása. – Plusz itt a bejáratnál hasra estem egy idiótában, akinek pont a lépcsőn kellett üldögélnie – fújtam mérgesen.
- A te habitusodat ismerve az az alak holnaptól a hotel környékét is elkerüli – szólalt meg Zsanett hangja a fejem fölöl, miközben boszorkányos ügyességgel fejezte be a hajam befonását. – Remélem, nem valami vendéget küldtél el nagyon csúnya vidékekre – jegyezte meg aztán.
- Ugyan – legyintettem. – Ez nem tűnt vendégnek. Valami sétáló srác lehetett, aki megpihent. Baseball sapka, és épp az iPhone-ját nyomogatta közben – tettem hozzá. Nos igen. A mi hotelünkbe az igazi elit tagjai jártak. Öltöny, Limuzin, fontoskodó arckifejezés. Ez a pasas meg ott a lépcsőn, nemes egyszerűséggel nem illett a képbe.
- Készen vagy – mondta elégedetten Zsanett, aztán talpra rántott. – Most már igyekezzünk. Nem akarom a ma reggelt azzal indítani, hogy leordítják a fejemet. Ismered Tormást… - dünnyögte. – És szerintem neked is elég volt mára ennyi a bajból – tette hozzá.
- Bőven elég – értettem egyet, aztán kiszaporáztunk  az öltözőből, és az első emeletre siettünk, ahol Tormás irodája volt. A többi szobalány már mind ott álldogált, halk beszélgetéssel. Beálltunk a sorba, és már sokadszor állapítottam meg, hogy úgy festünk ilyenkor, mint mikor a folyosón álló osztály várja a tanárát.
- Azért kár, hogy csak annyi időm volt, hogy leordítsam a lépcsőn ülő fiút – súgtam oda még halkan Zsanettnak. – Jóképű pasas volt. Gyönyörű kék szemekkel – sóhajtottam ábrándosan, mindaddig, míg a liftből kilépő Tormás László mogorva fizimiskája ki nem zökkentett a merengésből. Abból a merengésből, ahol a szépszemű épp csábosan rajtam felejtette a tekintetét.

Vége


Folyt. Köv. 

17 megjegyzés:

  1. Hű, egy olyan sztori ami nálunk játszódik :-) Kíváncsivá tesz :-)

    VálaszTörlés
  2. Észre sem vettem hogy már vége :D Kíváncsi vagyok a kövi részre is ^^ Változatos a szóhasználatod, és jól ki tudod fejezni magad :D A történet is nagyon jó *__*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó *__* változatosak a szavaid, és jól ki tudod fejezni magad :D A történet meg egyszerűen nagyon jó ^^ Észre sem vettem hogy már vége :D és amikor már a vége felé voltam, nem akartam hogy vége legyen! :)

    VálaszTörlés
  4. Bp.-n játszó töri. Klassz! Vicces volt Andrea és a fickó a metrórôl ,ahogy bosszantják egymást :) Meg az akiben felbukott a lépcsõnél és leordította a fejét az eléggé jópofa volt. Andrea elsô benyomásra egy temperamentumos lány. :) kedvelem.

    VálaszTörlés
  5. Úristen, de megörültem, amikor megláttam, hogy fent van az új történet :D Nagyon izgiii, nem tudom, hogy fogom kivárni a következőt, de megéri, az biztos :)

    VálaszTörlés
  6. Szia! imádom a blogodat, fantasztikusan írsz :) esetleg benne lennél egy cserében? :)

    VálaszTörlés
  7. Szia!! :)
    Nagyon tetszik!! :) Kíváncsi vagyok a folytatásra!! :)

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!
    Köszönöm a kommenteket. Milyen jó erre hazajönni munkából. :). Noémi, igen, benne vagyok a cserében!
    Úgy gondoltam, hogy a jól bevált gyakorlatot most is fenntartom, és vasárnaponként hozom mindig a friss fejezetet. :)

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Temperamentumos egy főhősnő lesz Andrea az biztos és a magyar környezet pedig különösen tetszik (szokatlan, de mégis a rész második részére már egyedi varázst ad neki). És van egy sanda gyanúm, hogy JoMo-nak a fejét sikerült leordítania. De legyen bárhogy is, ez egy klassz indítása volt a történetnek, ami jó kis alaphangulatot teremtett. Így várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  10. Noémi, linkeld be a blogodat, hogy ki tudjam tenni.
    Judit, ami téged illet... igen, jól tippelsz. :)

    VálaszTörlés
  11. Szia!:D
    Már megint alkottál! Imádtam! Már vártam az új történetet, és furcsa volt, hogy magyar városban, magyar szereplőkkel játszódik a történet, de valahogy egyből megimádtam! Siess a folytatással!

    Ui: Velem is benne lennél egy cserében?

    VálaszTörlés
  12. Celo, természetesen. :)
    aki cserét kér, az kérem linkelje be egy hszbe a blogját, hogy ki tudjam tenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt vannak.(:
      http://damonfanfiction.blogspot.hu/
      http://petrovahasonmasok.blogspot.hu/
      http://vernemvalikvizze.blogspot.hu/
      http://katherinegame.blogspot.hu/
      http://alarcokmogott.blogspot.hu/
      http://vampirnaplokfanfiction.blogspot.hu/

      Törlés
  13. http://vampirediariesfanfictions.blogspot.hu/
    köszönöm :)

    VálaszTörlés
  14. Szia :) Ez a fejezet is nagyon jónak ígérkezik :) Erről egy film jut eszembe aminek hirtelen nem tudom a címét csak azt tudom h Jennifer Lopez benne az egyik főszereplő aki szobalányt alakít a filmben :) Várom a kövit nagyon, siess vele :)

    VálaszTörlés
  15. Végre egy újabb történet! Minden vasárnap néztem az oldalt, hogy mikor jön a következő, és hát....nem csalódtam benned. :) A magyar szereplők tényleg jó ötlet volt, bár az előző sztorikhoz képest egy kicsit más, de éppen ezért lesz különleges. Remélem hamarosan hozod a folytatást, így vizsgaidőszak közepén veled tudok csak kikapcsolni :))

    VálaszTörlés
  16. Szia!

    Nagyon jó kezdés. Olvastam mâr màs történetedet is és imàdom mindet. Nagyon tetszik a kép is és mâr nagyon vàrom a folytatàst is!
    XoXo

    VálaszTörlés