Bűn és bűnhődés (oneshoot)

Meghoztam a történet újabb fejezetét, és elnézést kérek attól, akinek ezen a hétvégén jelentkeznem kellett volna egy Stefan-Caroline történettel. Sajnos az elmúlt hetekben eléggé összegyűltek a problémám, egyszerűen sem idegzetem, sem energiám nem volt írni. Ez nem jelenti azt, hogy nem készül el a oneshoot, csak némi (egy-két hetes) csúszással fogom "szállítani". Ehelyett hoztam viszont egy másik oneshoot történetet, amit még régebben írtam, és úgy éreztem, itt az ideje a publikációnak.
Jó szórakozást kívánok mindenkinek!


Bűn és bűnhődés

18 éven felülieknek! 

A kupak halk nyikordulással vált el az üveg nyakától, aztán nagyot koppant a földön, és elgurult valamerre. A kéz egy mozdulatot sem tett annak érdekében, hogy megállítsa, vagy megkeresse, ehelyett az immár szabaddá vált üveget megdöntve, bőséggel csorgatott annak karamellbarna tartalmából egy pohárba. A whisky illata szinte másodpercek alatt belengte a lakosztályt, igaz, több ideje nem is volt rá. Daniel úgy hajtotta fel az italt, mintha másodpercekkel állna a szomjhalál előtt. Egy darabig elgondolkodva nézte az üressé vált poharat, mintha azon merengene, töltse-e újra tele, majd megrántotta a vállát, és nemes egyszerűséggel az üveget emelte a szájához. Könnyebb volt így, és tisztában volt azzal is, hogy nemsokára eljön a pont, mikor biztonságosabb is. Mert az fix, hogy ő ma addig fog inni, amíg mindenből legalább hármat nem lát. Még akkor is, ha megkockáztatja, hogy Julie holnap elevenen megnyúzza, amiért használhatatlanul áll a kamerák elé. Igaz, még azzal sincs tisztában, hogy a ma történtek után egyáltalán képes lesz-e a normális munkára.

Lerogyott az ágyra, és úgy bámulta a kezében lévő üveget, mintha attól várná a választ, hogy vajon mi lesz majd ezek után? Csinált már hülyeséget életében nem is egyet, keveredett már néhány cikis helyzetbe is, de ekkorába, mint most, talán még soha.

Szabad kezét a szemére tapasztotta, és a sötétségben, mintha csak mozivászon lett volna, megjelentek a mai forgatás képei.

- Daniel, Phoebe! – állt meg a két megszólított előtt Julie Plec szélesen gesztikulálva. – A ti jelenetek jön. Leszel szíves abbahagyni a hülyéskedést – címezte az utóbbi mondatot Danielnek, aki a komplett stáb tréfamestere és fő csínytevője volt. A másik jómadárral, Joseph Morgannel egyetemben. Julie már nem egyszer állapította meg, hogy ez a két fickó néha úgy viselkedik, mint az óvoda rémei a homokozóban. – Inkább koncentráljatok. Így is jó néhány kameraállásból szeretném felvenni a jelenetet, semmi szükség a rontások miatti ismétlésre. Tehát, Daniel… a végszavad az, hogy ezt kívánod Phoebe-nek. Vagyis Hayleynek. Várjatok néhány másodpercet, aztán Phoebe, te lépj oda Danielhez. Essetek egymásnak, nem szabom meg, hogyan. Merítsetek ötletet a hálószobátokból. A lényeg, hogy tüzes Elijah-Hayley jelenetet akarok. A rajongóknak meg kell kapniuk, amire régóta vágynak – hagyta aztán ott őket, és míg az operatőrök a kamerákat állítgatták, leült a rendező melletti székbe.

- Azt hiszem, irányíts te – javasolta Phoebe a férfira nézve.  – A következő változatban majd én. Julie úgyis többféle módon ki akarja próbálni a dolgot. Állítólag azért, hogy bőven legyen felvétel, amiből válogat. Szerintem meg azért, mert ő maga is rá van gerjedve a Hayley-Elijah párosra – vigyorogta el magát, mire Daniel felnevetett.

- Ez még hagyján – csóválta a fejét. – De biztos, hogy olvasta a Szürke ötven árnyalatát is. Gondolj csak bele… Damon kiláncolva, Klaus kiláncolva, Elena kiláncolva, Elijah kiláncolva… örülhetünk, hogy nem valami szadomazo jelenetet tervezett be nekünk – tette hozzá a férfi, önkéntelenül is saját csuklójára pillantva. Még mindig volt egy halvány vörös nyoma Julie tevékenységének, aki olyannyira élethűen akarta látni Elijah szenvedését az anyja láncain, hogy a forgatáson ő maga húzta meg Daniel kezén a bilincseket. Sikerült is olyan túlzásba esnie, hogy a férfi fényes nappal is meglátta a csillagok tetemes hányadát. Tény, hogy a felvétel hiteles lett, bár azt kizárólag két ember tudta, hogy a gyötrelem, ami akkor Daniel képén tükröződött, nem színészi játék volt. Az egyik természetesen Julie volt, a másik meg Joseph Morgan, aki a nap végén, kedélyes sörözés közben kiszúrta barátjának a kezén a meglehetősen feltűnő csíkokat, mire Daniel beavatta Josephet Julie rendhagyó forgatási stílusába. Később persze már megbánta az őszinteségét, ugyanis JoMo legfőbb szórakozása innentől kezdve napokon át annak taglalása volt, hogy a jelek szerint Julie sem maradt érzéketlen az Elijah-féle sárm iránt, továbbá ötleteket kreált arra vonatkozóan, barátját hogyan és hány darabban szednék össze, ha a show nem éppen légiesen könnyed asszonya sutba vágna minden óvatosságot, és Danielre vetné magát.

- Figyelem, csapó! – ugrott akkor eléjük egy stábtag, megcsattintva a kis fém táblácskát, majd kiugrott a képből, mintha kergetnék.

- Ééés… felvétel! – kiáltott Michel Narducci, aztán az elkövetkező csaknem negyed óra azzal a jelenettel telt el, hogy Daniel és Phoebe felváltva estek egymásnak – ahogy a szerep és Julie utasításai megkívánták.

Daniel elvette a kezét a szeméről, újra meghúzta az üveget, majd hanyatt dőlt, keresztben az ágyon. Miért nem lehetett megállni itt? Miért, az isten szerelmére?

A negyedik változatnál, és a sokadik kameraállásnál tartottak. Phoebe már tett egy halvány megjegyzést, hogy ennyit még Paullal sem csókolózik soha, és már zsibbad a szája. Daniel nem szólt, de a lelke legmélyén egyetértett vele. Kb. úgy ismerte már Phoebe szájának belsejét, mint a sajátját.

- Jól van, utolsó jelenet! – kiabált be Julie a székről. – Phoebe, amikor Elijah megcsókol, emeld a lábaidat a csípője köré. Daniel, meg bírod tartani? Jól van, csak kérdés volt! – tette hozzá, amikor látta a férfi sokatmondó arcát, miszerint legalább ekkora testi erőt nézzen már ki belőle. – Daniel, told neki Phoebet annak a szekrénynek. Vedd le a felsőjét, Phoebe, te pedig tépd szét Elijah ingjét. Aztán a tiétek a terep – intett az alacsony kis dohányzóasztal elé, amely most a páros nászi ágyát hivatott szolgálni.

- Csapó! – sikkantott újra a stábtag, majd ismét kiiszkolt a képből, magára hagyva a „szerelmespárt”. Ekkor már semmi nem hallatszott, csak a felvevőgép halk surrogása. Phoebe nagy levegőt vett, aztán úgy tapadt Daniel ajkainak, mintha vésővel lehetne csak leválasztani róla. Belemordult a csókba, jelezve ezzel Danielnek, hogy „vigyázz, érkezem”, azzal lábait a férfi csípője köré kulcsolta, ahogy az utasítás szólt. Tette sajnos mindezt a lehető legrosszabb pillanatban. Mert talán a heves, percek óta tartó csókok, vagy épp az erotikától túlfűtött jelenet okán, esetleg a szerető feleségétől külön töltött hosszú idő kapcsán, de Daniel teste hirtelen reagált Phoebe szenvedélyes mozdulataira. Önmaga is meglepve, és némileg kínosan érzékelte azt, hogy a férfiassága életre kel a nadrágjában. Egy másodperc tört részéig lefagyott, és úgy futottak át agyán a lehetőségek, mint a villám. Az első gondolata az volt, miszerint ez iszonyú ciki, és azonnal le kellene állni a jelenettel. Ugyanakkor a föld alá süllyedt volna, ha a fél stáb füle hallatára be kell ismernie, hogy miért, és felmeredő árboccal kell elsétálnia előttük. Ezt a lehetőséget azonnal az a kérdés követte a fejében, hogy mit szól majd mindehhez Phoebe. Mert a lány nem zökkent ki a szerepéből – hiszen remek színésznő – de biztosra vette, hogy a nadrágon keresztül is tökéletesen érzékel mindent. Végül úgy döntött, hogy immár mindegy. Fejezzék be gyorsan a jelenetet, hogy utána egyrészt sűrűn mea culpázhasson a lánynak, másrészt hamuvá éghessen szégyenében.

Megváltás volt, mikor végre meghallotta a jelenet, és a kínszenvedései végét jelentő apró szót. Phoebe csak vetett rá egy különös tekintetet, aztán kikanalazta magát Daniel alól, és úgy eltűnt, mint a kámfor, otthagyva a férfit a tekintetek kereszttüzében. A színész ekkor már végképp nem tudta, hogyan rejtse el a nadrágjában zajló forradalmat úgy, hogy lehetőleg senki ne vegye ezt észre. Szerencsére Joseph Morgan épp ezt a pillanatot választotta arra, hogy a székével előre-hátra hintázó Daniel Sharmant kibillentse egyensúlyából. A felharsanó nevetés, és a földről feltápászkodó károsult szapora káromkodásai aztán elterelték a figyelmet Danielről, aki egy vámpírt is megszégyenítő sebességgel tűnt el a lakókocsijában. Amikor aztán magára zárta az ajtót, az első dolga az volt, hogy átolvassa a szkriptet, és megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor látta, hogy aznap már nem lesz több jelenete Phoebevel. Nagy keservesen végigverekedte magát a forgatási napon, bár a teljesítményét negatív irányba befolyásolták a történtek, a munka végeztével pedig azonnal a kocsijába vágta magát, és meg sem állt a szállodai szobájáig.

Most pedig itt ül, magába roskadva, mint egy rakás szerencsétlenség, és az egyetlen, amit jó ötletnek tart az, hogy fenékig kiigya a markában szorongatott whiskys üveget. Még akkor is, ha holnap piszok rosszul fogja érezni magát. A fejfájás és a rohamokban jelentkező hányinger legalább eltereli majd a figyelmét arról, hogy azzal foglalkozzon, hogyan néz rá ezek után Phoebe. Mert szépen nyilván nem fog. Daniel a fejét ingatta, és kettős lelkifurdalás szorongatta. Egyrészt a feleségével szemben, aki otthon várja a heti egy napot, mikor ő végre hazaérhet. Rachael dolgozik, neveli a kislányukat, ő pedig éppen rágerjed egy másik nőre. Aki nem mellesleg – és itt Daniel gondolatban fejbe vágta saját magát – a legjobb barátjának a szerelme. Abba már bele sem mert gondolni, hogy mi van, ha Phoebe elmeséli a történteket Paulnak. Ebben az esetben a Wesley fiútól minimum egy jókora orrba vágásra számíthat.

Épp a szájához emelte az üveget, hogy újra apasszon egy keveset az ital mennyiségéből, mikor erőteljes kopogtatás hangzott fel az ajtó felől. Lassan sétált el a küszöbig, csodálkozva önmagán, hogy képes még az egyenes, és támaszkodás nélküli járásra. Fogalma sem volt róla, ki lehet a látogató, de ha Joseph, akkor finoman közli vele, hogy egyedül akar lenni. Ezúttal semmi kedve nem volt JoMo élcelődését hallgatni.

- Phoebe – mondta aztán döbbenten, mikor a lány állt az ajtajában. Ha valakire, hát akkor rá végképp nem számított. Aztán csendes, beletörődő sóhajjal tudomásul vette, hogy a bűnhődése ezzel nyilván kezdetét veszi, mert elsőként Phoebe fogja felelősségre vonni, és helyre tenni a fejét.

- Hello Daniel – köszönt rá a lány, és azonnal be is lépett az ajtón. Meg sem állt mindaddig, míg be nem ért a szobába, akkor karba fonta a kezét, és úgy nézett az utána sompolygó, meglehetősen szégyenkező férfira.

- Beszélnünk kell – mondta, mire Daniel csak bólintott.

- Kérsz? – emelte meg az üveget Phoebe felé. – Jut belőle neked is. Nyilván ugyanúgy szükséged van rá, ahogy nekem.

- Nem, nem kérek. És jobb lenne, ha te sem innál már többet. Ahogy látom, már így is lehúztál egy szép mennyiséget. Akkor azt hiszem jobb is, ha addig mondom el, amit akarok, míg képes vagy felfogni.

- Kezdd csak el – vont vállat Daniel megadóan. – Bár nagyjából tudom, mit akarsz a képembe szórni. Kb. olyasmit, hogy süllyedjek a föld alá. Hidd el, nem sok választ el tőle. Egyszerűen nem értem, hogyan történhetett ilyen. De mint te is tudod, mi férfiak néha az agyunktól függetlenül működünk – dünnyögte, bár ő maga is érezte, hogy ez a szöveg elég szánalmasra sikerült.

Phoebe morcosan szusszant egyet, mintha csak lesújtó kritikát fogalmazna meg a meglehetősen ingatag lábakon álló magyarázattal kapcsolatban, aztán némi hezitálás után kivette Daniel kezéből az üveget, és belekortyolt a whiskybe.

- Ezt már Paul szájából is hallottam néha – jegyezte meg – bár tudtommal arra még nem volt példa, hogy begerjedt volna valamelyik kolléganőjére. Kb. olyan lenne, mintha felizgulna Ninától, aki ugyebár Ian barátnője. Vagyis volt, de ez most lényegtelen.

- Jól van, én is felfogtam! – morogta Daniel, mint egy rosszkedvű házőrző. – Hidd el, tényleg nem akartam. Nagyon sajnálom. Borzalmas lelkifurdalásom van, szemrehányó monológok nélkül is. Atyaég… - dörgölte meg a homlokát, majd kibökte a kérdést, ami meglehetősen foglalkoztatta a nap folyamán. – El fogod mondani Paulnak a történteket?

- Ezt most komolyan kérdezed? – nevetett fel Phoebe hitetlenkedve. – Nem, nem terveztem. A fejemre azért még engem sem ejtettek.

Daniel némileg megkönnyebbülten felsóhajtott. Nem volt gyáva férfi, és lett volna bátorsága ahhoz is, hogy elviselje Paul öklét az arcában, de sajnálta volna a barátságukat, ami ezek után nyilván már sosem lett volna olyan, mint korábban.

- Viszont van egy feltételem. Mondjuk úgy, a hallgatásom ára – tette hozzá Phoebe hirtelen, mire Daniel felkapta a fejét.

- Miféle feltétel? – kérdezte, és magában megesküdött, bármit is kérjen a lány, teljesítni fogja. Ha az lesz a vágya, hogy hajtson végre meztelen ejtőernyős ugrást a stúdió felett, hát már holnap helyet foglal egy repülőn.

- Be akarom fejezni, amit elkezdtünk – jelentette ki Phoebe, és Daniel egy pillanatig meg volt róla győződve, hogy nem jól hall. Aztán felfogta a mondat értelmét, és úgy nézett a nőre, mint az a bizonyos borjú az új kapura. Phoebe látta megkövült és bárgyú arckifejezését, bár nem tudta eldönteni, Daniel vajon nem jól hallotta-e a szavait, vagy nemes egyszerűséggel sokkot kapott az információtól.

- Hogyan? – jött aztán meg a színész szava, úgy nézve kolléganőjére, mintha Phoebe elnevetné magát a következő pillanatban, és április bolondját kiáltana. Ami már csak azért sem lett volna lehetséges, mert nyár derekán járt a naptár.

- Te viccelsz – horkantott aztán még morcosan egyet. – Hát hogyne, nyilván megtennéd Paullal, meg én is Rachaellel. És amúgy is…

- Ide hallgass – vágott a szavába Phoebe, és lassan közeledni kezdett a férfi felé, kb. úgy, ahogy a kobra közelít áldozatához, a megbűvölt kismadárhoz. – Nem vicceltem. Sőt, halálosan komolyan gondoltam minden egyes szavamat – állt meg végül Daniel előtt, és csigalassúsággal gombolgatni kezdte rajta az inget. – Mondd csak, mikor is találkoztál utoljára a feleségeddel? Három hete, vagy talán még régebben is – pattintotta ki az első gombot, aztán a következőre csúszott a keze. – Ahogy én is Paullal. Én itt forgatok, ő Atlantában, keveset találkozunk. És vannak vágyaink… neked is, nekem is – hunyta le félig a szemeit. – Amit hiába is tagadnál, mert ma tökéletesen éreztem. Javíts ki ha tévednék, de nyilván te is unod már a saját kezű örömszerzést – fűzte tovább a szavakat, Daniel pedig csak állt dermedten, és úgy érezte magát, mint aki belekerült egy szürreális álomba. Csak állt, tunya csodálkozással, és csak tekintetével követte Phoebe kezének munkáját, ahogy már félig fedetlenné varázsolta a mellkasát.

- Ha ez kiderül… - szólalt meg végül a szokásosnál mélyebb hangon, szinte észre sem véve, hogy ezzel már-már megadta az engedélyt Phoebe-nek a folytatásra.

- Miért derülne ki? – pattintotta ki a lány keze a legutolsó gombot is, és Danielben benne akadt a levegő, ahogy az apró kéz finoman és ingerlően végigsimította a mellkasát. – Senkinek nem kell tudnia róla. Nem lesz második, harmadik alkalom, csak ez az egy. Egy kis levezetése a vágyainknak… ennyi az egész – hajolt oda Danielhez, óvatosan beleharapva a férfi fülébe.

Ez volt az a pont, amikor is – vagy Phoebe tevékenysége, vagy az italtól ködös agya, vagy akár mindkettő számlájára írva – mikor Danielben elpattant az a bizonyos utolsó cérnaszál. Már nem hezitált rajta mit is tesz, vagy mi történik, ha ne adj isten egyszer napvilágra kerül, amit most a szoba falai zártak magukba. Egyetlen hang nélkül, keményen magához rántotta a lányt, hogy testük szorosan összeérjen, aztán mohón az ajkára tapadt, és szomjasan csókolni kezdte. Hevesen nyomult Phoebe szájába, de aztán megérezte a lány visszakozását, amiből leesett neki, hogy kolléganője nem vadságra vágyik, hanem épp ellenkezőleg. Lazított hát szorításán, csókja is lágyabbá vált, miközben Phoebe két karjával átfonta Daniel nyakát. Egy pillanatra egymás szemébe néztek, szemükben lángolt a vágy, és mindketten tudták, hogy innen már nincs, és nem is lesz visszaút. Aztán a lány apró, szinte leheletfinom érintésű csókokkal szórta tele Daniel nyakát, és a férfi fejében egy másodpercre átfutott a gondolat, vajon Paullal is így viselkedik-e, hogy tüzes nőből, amilyen a mindennapi életben, átvált doromboló, dörgölőző kiscicává. Aztán nem foglalkozott tovább az önmagának feltett kérdéssel, ehelyett megfogta Phoebe felsőjének alját, és kínzó lassúsággal kezdte el lebontani az amúgy is szinte átlátszóan vékony anyagot a tulajdonosáról. A felső néhány másodperc múltán a sarokban végezte útját, Daniel pedig hatalmasat sóhajtott, mikor meglátta Phoeben a melleit szinte alig takaró csipke-csodát. Lassan térdre rogyott, nyelvével megérintve a lány köldökét, majd tűzforró puszikkal halmozva el a hasát, amire Phoebe csak egy halk nyögéssel reagált. Belemarkolt a férfi hajába – nem túl finoman – ezzel kényszerítve Danielt a talpra állásra, aztán ugyanúgy, ahogy a forgatáson, egy mozdulattal felhúzta lábait, hogy a csípőjére tapadhasson, közben jólesően vette tudomásul, hogy a férfire ugyanúgy hatással van, amit eddig tettek, mint a jelenet közben.

Daniel lassan az ágyhoz sétált, óvatosan a takarók és párnák közé fektetve a lányt, majd elhajolt tőle annyira, hogy lerántsa magáról az inget, aztán egy csók kíséretében olyan ügyesen hámozta le Phoebe-ről a melltartót, hogy a lány szinte észre sem vette, csak felnyögött, és háta ívbe feszült, ahogy Daniel a fogai közé vette a már szinte most is fájdalmasan meredező mellbimbóit. Lassan jártatta rajta a nyelvét, felváltva, egyikről a másikra siklott a szája. Phoebe sem maradt tétlen, egyik kezével beletúrt Daniel hajába, tarkójánál fogva lágy kényszerítéssel húzva magához közelebb, szinte kérve ezzel, hogy csinálja tovább, amibe belekezdett, de közben másik keze ingerlően végigsimított a férfi nadrágjának elején, és elégedetten vette tudomásul, hogy már nem is érti, hogyan fér el egyáltalán a méretes izgalom a cipzár mögött. Kicsatolta hát az övet, hogy immár akadálytalanul simíthasson végig Daniel gerjedelmén, mire a férfi testén végigfutott egy jóleső borzongás, és torkából előtört egy kontrolálhatatlanul hangos nyögés.

Phoebe felkuncogott, mire Daniel felkapta a fejét, majd megértette, hogy a lány módfelett élvezi, hogy némi hatalma van a férfi vágya felett, és halkan ő is elnevette magát, aztán leszedte kolléganőjéről az összes, még rajta lévő ruhát, majd a saját nadrágjától is megszabadult, így testük immár teljesen szabadon simulhatott egymásnak. Újabb csókok következtek, bőrük szinte tüzelt a vágyakozástól, Daniel keze pedig lassan útnak indult Phoebe testén. Végigsimogatta melleit, nyakát, aztán lejjebb siklott keze egészen a combokig, majd újra felfelé haladt, aztán ismét le, és minden egyes mozdulattal egyre közelebb került céljához. A lány kapkodó lélegzetvétellel nyugtázta a mozdulatokat, átadva magát a jóleső, gyönyörteljes érzéseknek, aztán felkiáltott, mikor Daniel keze megérintette teste legforróbb pontját, aztán ujjával elmerült forró, nedves barlangjában.

- Igen… - nyöszörögte biztatóan, és úgy érezte, neki ennyi volt, már csupán ettől most azonnal elszáll, és csalódottan vette tudomásul, mikor Daniel elvált tőle. Kérdő tekintetet vetett a férfira, majd lassan elmosolyodott, mert már tudta, hogy nőiessége nem sokáig marad betöltetlen… Aztán a következő másodpercben ajkába harapott, ahogy megérezte a lüktető férfiasságot, ahogyan óvatos lassúsággal tövig merül benne.

Daniel két keze közé fogta a lány arcát, mert látni akarta, hogyan rezdül, és úgy mozogjon, ahogyan a néma tekintet irányítja. Olvasott Phoebe arcából, mint egy nyitott könyvből, mert szinte rögtön közepes ütemmel kezdte ringatni csípőjét, minden lökéssel megérintve a lány testének legmélyét. Hallották egymás reszelős, lihegő lélegzetvételét, érezték a másik arcán és testén legördülő verejtékcseppeket, miközben Phoebe a férfi vállára tette lábait, hogy még mélyebb hozzáférést biztosítson neki, de testében már alig néhány perc elteltével érezte a lassan, de biztosan közelítő gyönyör lágy borzongatásait. Halk sikolyai egyre sűrűbbé váltak, és Daniel tudta, hogy a lány már a mámor kapujában áll. Gyorsított hát a tempón, már-már a megfulladás határán szedte a levegőt ő maga is, aztán kissé fájdalmasan felszisszent, mikor a lány belemarkolt a hajába, és teste minden porcikájában megfeszülve, néma kiáltásra tátott szájjal elérte őt a kéj. Testének rejtett izmai ritmikusan húzódtak össze, és ez Danielt is átlökte a határon. Szemeit összeszorítva, nyögdécselve élte át a testén átsöprő orgazmust, elárasztva a lány testét magjával, aztán ráborult Phoebe-re, hevesen hullámzó mellkassal kapkodva levegő után.

A percek elteltével lassan mindkettejük légzése lecsillapodott. Daniel kihúzta magát Phoebe testéből, elnyúlt az ágyon, a lány pedig odahajtotta fejét néhány percre a mellkasára, hajával beborítva a férfi vállát és mellkasát.

- Még mielőtt megkérdeznéd, szedem a tablettát – szólalt meg Phoebe végül erőtlen hangon, de roppant elégedetten. Benne tudatosult először, hogy a vágy úgy elvette mindkettejük eszét, hogy nem is gondoltak másfajta védekezésre.

Daniel csak egy mosollyal nyugtázta a kijelentést, aztán nyomott egy csókot a lány feje búbjára.

- Ami engem illet, én nem bántam meg ezt az egészet. Most még legalábbis. Holnap talán már igen… holnap talán már lelkifurdalásom lesz, főképp, ha hétvégén Rachael szemébe nézek. Ahogy neked is, ha Paul áll majd előtted – szólalt meg Daniel halkan, elgondolkodva.

- Talán igen – vont vállat a lány. – De mint mondtam, amit most tettünk, ennek a négy falnak a titka marad. És itt is marad, ezek között a falak között. Ha kilépünk, olybá vesszük, mintha meg sem történt volna – ült aztán fel, majd odahajolt még egy utolsó csókra. – Ajánlom, te is tegyél így – tette még hozzá, aztán magára kapkodta a ruháit, és eltűnt, akár a kámfor, ott hagyva Danielt az ágyban.

*****

Kopognak. Nem, nem kopognak… Daniel vállat vont, és zavartalanul folyatta magára tovább a tusoló vizét, lemosva magáról szeretkezésük minden nyomát. Hát, marhaság volt, igaz azt be kell látni, hogy csodálatos volt. És Phoebe-nek igaza van. Megtörtént, és ennyi. Nem kell rá gondolni többé, és akkor elkerüli a lelkifurdalás is. Ha hazamegy a hétvégén, úgy csinál majd, mintha mi sem történt volna. Szereti Rachaelt… és ezen nem változtat az sem, hogy alig húsz perce még mást ajándékozott meg gyönyörrel.

Mégiscsak kopognak. Méghozzá egyre erőteljesebben… Daniel kapkodva lezárta a vizet, egy törülközőt csavart a dereka köré, így sietett ajtót nyitni. Nyilván Phoebe felejtett nála valamit… talán egy árulkodó ruhadarabot.

- Na, mit fel… – nyitotta ki az ajtót, de csak eddig jutott a mondatban, mert a látogató ugyan nőnemű volt, de nem Phoebe.

Nishi Munshi álldogált a küszöbön, egy amolyan „végre valahára” arckifejezéssel.

- Percek óta dörömbölök. Mellesleg hello, Daniel – mosolyogta el magát, és amolyan igazi „Giás” mozdulattal hátradobta a haját.

- Bocs, épp a zuhany alatt álltam – húzta magán kissé összébb Daniel a törülközőt. Némileg zavarta a tény, hogy egy alig-ruhadarabban álldogál a lány előtt.

- Akkor ezek szerint már egyedül vagy? Phoebe elment? – jelent meg egy kaján mosoly Nishi arcán, az „elment” szó pedig erőteljesen kétértelmű hangzást kapott. Jól hallhatóan.

Danielnek egy pillanatra leesett az álla, aztán úgy döntött, könnyebb lesz a hülyét játszania.

- Phoebe? – kérdezett vissza tettetett csodálkozással. – Mit keresett volna itt…

- Ugyan már, Daniel – rázta a fejét Nishi türelmetlenül. – Felhívnám a figyelmedet, hogy a szobám szomszédos a tiéddel. A falak pedig nem túl vastagok. Áthallottam mindent… az első szótól az utolsó nyögésig – hajtotta fejét oldalra a nő, így méregetve Daniel fedetlen mellkasát.

A férfi vett néhány nagy levegőt, görcsösen kutatva agyában valami magyarázat után, de aztán feladta, és belátta, hogy hiába. Nishi nem bolond… és a jelek szerint tényleg kényszerű fültanúja volt mindennek.

- És most mit akarsz csinálni? Beköpsz minket Rachaelnek meg Paulnak? – tette fel aztán a kérdést rezignáltan. Tessék, épphogy elkövette a bűnt, és máris megérkezett a bűnhődés.

- Nem, nem terveztem – rázta meg a fejét Nishi határozottan, mire Daniel megkönnyebbülten felsóhajtott. – De a hallgatásomnak ára van – tette hozzá, ugyanazokat a szavakat használva, amit Phoebe is.

- Ára? – ráncolta össze Daniel a szemöldökét gyanakodva. – Miféle ára?

Nem kapott választ. Ehelyett Nishi egy rejtélyes mosollyal Daniel mellkasára tette a tenyerét, beljebb tolva a férfit a küszöbről, majd ő is belépett utána, és egy határozott mozdulattal bezárta maga után az ajtót.

Vége