Megváltás

Megváltás

Jólesően nyújtózkodtam a kád forró, habos vízben. Élveztem a kényeztetést, a pihenést. Végre volt egy nyugodt estém, amikor csak magamra kellett figyelnem, és elfelejthettem minden gondot az életemben. Éppen ezért nyögtem csalódottan, mikor a kád melleti polcon megcsörrent a telefon.

- Szia Elena. Én vagyok, Stefan – szólt bele a jól ismert hang.
- Stefan – mosolyogtam, örülve hogy hallom a hangját. Épp folytattam volna, amikor ő a szavamba vágott - Elena nincs semmi baj? Jól vagy? - aggodalom csendült a hangjában.
Értetlenkedve néztem a telefonra.
- Igen. Miért ne lennék jól?
- És eljött már tőletek? Ugye nem bántott?
Tanácstalanul rázogattam a fejem.
- Stefan, te miről beszélsz?
- Damonról. Másfél órával ezelőtt indult el azzal, hogy beszélni akar veled, és Jeremyvel.
Hideg kéz szorította össze a gyomromat.
- Jeeeer! - sikítottam ki a kádból, mire pár másodperc múlva az öcsém szinte berobbant az ajtón. Gyorsan némi habot lapátoltam magamra.
- Mi van? - morogta, aztán félig elfordult a kádtól.
- Jeremy, láttad itt Damont? - némi hisztéria bújkált a hangomban - volt itt az elmúlt másfél órában?
- Nem - nézett rám döbbenten. - Miért lett volna?
- Jeremy, ez egészen biztos?
- Biztos. Járkáltam a házban. A konyhában is voltam. A teraszon is. Nem láttam Damont - és továbbra is csodálkozva nézett.
Valami nagyon különös sejtelem kezdett kibontakozni bennem.
- Stefan, itt nem járt a bátyád - mondtam óvatosan.
- Sejtettem - jött a sóhaj a vonal másik végéről - akkor ez két dolgot jelenthet. Vagy egy bárban ül és vedeli a whiskyt, vagy egy sötét sikátorban tapad éppen valaki nyakára. Ismerve Damont, valószínűsítem a második verziót.
- Nem - válaszoltam halkan - ezt nem hiszem.
- Honnan tudhatnád Elena? - kérdezte - Damonról beszélünk.
Elvörösödtem. Szerencsére ez a telefonon keresztül nem látszott.
- Csak tudom, Stefan. Érzem. Bízz bennem. Valami azt súgja, hogy baj lehet.
- Az biztos, Elena. Damon eltűnik, az csak valami bajt jelent. Talán az egész város számára.
- Nem Stefan! - kiáltottam - nem értettél meg. Úgy érzem, Damon van veszélyben.
Kiugrottam a kádból, gyors távozásra késztetve ezzel Jeremyt.
- Stefan, meg kell találnunk őt! El tudsz jönni hozzám?
- Ez most nem fog menni Elena - sóhajtott a telefonba - Caroline-ra vigyázok. Elkapta az "embervért akarok" mánia, és elég súlyos rohamot produkált. Most be van zárva a szobámba, de ha innen kiteszem a lábam, ma elég sokan fognak meghalni Mytic Fallsban. Magammal sem cipelhetem. Elég nehéz lenne Damon nyomát kutatni úgy, hogy fél szemmel a lökött szöszire kell figyelnem.
- Akkor megyek én - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Elena NE! - szólt nyomatékosan - veszélybe kerülhetsz, ha nem vagyok melletted! Egyedül semmiképp ne indulj Damon után! Hallod???
- Bonnie - villant fel agyamban a megoldás - Bonnie eljön velem!
- Nem is tudom - habozott Stefan - nem biztos, hogy ez jó ötlet. Ő is csak egy középiskolás lány...
- Stefan, Bonnie boszorkány. Méghozzá meglehetősen erős boszorkány. Te is tudod. Ha valakivel, hát vele biztonságban leszek.
- Rendben - mondta nagy nehezen, mintha szíve szerint az ellenkezőjét mondta volna - de Elena, jelentkezz! Bármi történik is, hívj! Addig nem leszek túl nyugodt.
- Jelentkezem Stefan. Igérem.
Letettem a telefont, hogy abban a pillanatban újra tárcsázzak.
- Bonnie - vettem nagy levegőt. - El fogok magyarázni mindent, de most ne kérdezz semmit, csak gyere, amilyen gyorsan csak tudsz! Kérlek, siess!

*******


Tíz perc elteltével hangos fékcsikorgás hangzott fel a ház elől, és rögtön ezután Bonnie rontott be az ajtón, kezében egy jókora karót lóbálva.
- Hol van? - sziszegte.
- Kicsoda? - vetettem félős pillantást a karóra.
- Tudod jól, hát Damon, ki más?
Vállára tettem a kezem.
- Nincs itt. Pont ezért hívtalak.
Röviden felskicceltem a helyzetet. Láttam, ahogyan szeme egyre nagyobbra nyílik.
- Elena, komolyan mondod? Azt szeretnéd, hogy segítsek megtalálni Damont?
- Igen, pontosan azt szeretném!
Forgatni kezdte szemét, és felvette azt a stílust, mintha egy gyengeelméjű óvodással beszélne.
- Elena, tudod, mennyire gyűlölöm őt. Miből gondolod, hogy EGYÁLTALÁN SZERETNÉM MEGTALÁLNI????
- Bonnie, ne magad miatt. Miattam tedd meg. Könyörgöm.
Láttam rajta, hogy arra a meggyőződésre jutott, hogy jelen állapotomban nehéz lenne vitatkozni velem.
- Oké. Még ha segítenék is, ez nem olyan egyszerű.
- Nyilván tudsz valami bűbájt nem? - toporzékoltam a türelmetlenségtől.
- Igen tudok. De Damon nem ember. Ez vele nem fog működni. Ahhoz, hogy képes legyek megtalálni, alapból szükségem lenne valamire, ami az övé.
Néhány pillanatig töprengve álltam, az ajkamat harapdálva, előre tudva mit zúdítok a fejemre, de aztán felállítottam a fontossági sorrendet.
- Várj meg itt - és már rohantam is, hogy egy perc múlva egy fekete anyagot nyomjak Bonnie markába.
Csodálkozva hajtotta szét.
- Elena, ez az, amire én gondolok? Ez Damoné? - úgy tartotta kezében a fekete inget, mintha attól tartana, hogy az beleharap.
- Igen, az - láttam, ahogy kinyitja a száját, de mielőtt megszólalhatott volna a szavába vágtam.
- Bonnie, esküszöm mindent el fogok mondani, de ne itt és ne most az isten szerelmére! - reszkettem a türelmetlenségtől - Induljunk már végre! Könyörgöm!


******

Sötét, úttalan utakon vezettem. Bonnie mellettem Damon ingét tartotta kezében, időről időre motyogva valamit magában, ilyenkor röviden utasított, merre is menjek éppen. Egy hosszabb szakaszon aztán nem bírta tovább, és felém fordult az ülésben.
- Na jó Elena - tudtam, hogy most ellentmondást nem tűrően elérkezett a vallomások ideje - elárulnád nekem, mi a fenét keresett Damon inge a szobádban?
- Hááát.... azért.....szóval....öööö - nem hiszem, hogy túl értelmes választ sikerült adnom.
- Elena, ne. Kérlek, mondd, hogy nem azért, amire most én gondolok - tágult barátnőm szeme egyre nagyobbra.
Éreztem, ahogyan a fejem a vörös különböző árnyalataiban kezd pompázni.
- Elena, TE LEFEKÜDTÉL DAMONNAL? - Bonnie már csak hitetlenkedve nyöszörögni tudott.
- Hát....igen. Azt hiszem - adtam meg a választ.
- Elena, te teljesen megőrültél? Damonnal? Pontosan vele? TÉNYLEG ELMENT MINDEN JÓZAN ESZED? - Bonnie hangja elérte azt a frekvenciát, ami felett már csak a denevérekkel veszekedhetett volna.
Rácsaptam a kormányra.
- Oké. Ezért nem mondtam el mostanáig. Mert tudtam, hogyan fogsz nézni rám - oldalra sandítottam - kb úgy, ahogyan most nézel.
Lassan lehiggadt.
- Jó Elena, csak.....ezt nem értem. Damon? Ő nem ember. Ő egy gyilkos.
- Stefan sem ember - hoztam fel az ellenpéldát - és higgy nekem. Damon már más. Damonban valami megváltozott. És bennem is változott valami. Ezért akarom mindenáron megtalálni. Tudom, hogy nem ő maga fog bajt okozni ma éjjel. Ma éjjel ő van veszélyben.
Rövid hallgatás következett.
- Na és Stefan? - pattant nekem a kérdés.
Vállat vontam.
- Fogalmam sincs. Ez most túlságosan bonyolult. Távolabb van tőlem, mint valaha. Ne kérdezd az okát. Én magam sem tudom.
Nyitotta száját, de nem engedtem szóhoz jutni.
- Bonnie ne. Most ez valahogy nem hiányzik. Kérlek, inkább foglalkozz a bűbájjal. Már jó ideje fogalmam sincs, merre menjek!
Észbe kapott, újfent halk motyogásba kezdett, és úgy szorította Damon ingét, mintha a tulajdonosa is benne tartózkodna.
- Megtaláltam Elena - suttogta - tudom hol van Damon. A régi Salvatore birtokon.
- A volt vámpírsírok fölött? - kérdeztem rémülten.
A műszerfal hideg fényében meredtünk egymásra. Nem volt köztünk szavakra szükség.


*********


Magas fák között botladoztunk a sűrű avarban. A lombkoronák felett éppenhogy csak látszott a csillagos ég egy-egy darabkája. Nem volt még telihold - néhány nap hiányzott hozzá - de a telő Hold fénye épp elég volt ahhoz, hogy valamennyire bevilágítsa az erdőt, és ez előttünk lévő kis tisztást. Aztán az árnyak közül lassan egy jól ismert alak vált ki.
- Végre Elena - hangzott fel a hang, ami azonnal heves dobogásra késztette a szívemet. - Már olyan régóta várlak.
Damon abban a pillanatban előttem is állt, és már csókolt is, olyan hevesen, hogy a lábam néhány másodperc múlva a levegőben kalimpált. Azonnal elfelejtettem mindent, és lelkes odaadással viszonoztam a csókot. Keze már épp a kabátom alatt kutakodott volna, amikor hangos torokköszörülés hangzott fel.
- Hé, nem zavarok? - kérdezte Bonnie csípőre tett kézzel, és nem éppen jókívánságokkal teli pillantást küldött Damon felé. Damon is megdöbbenten pislogott.
- Oké Elena - nézett rám még mindig meglepve - már azt sem értettem, miért éppen itt akarsz találkozni velem. De mondd, miért kellett még őt is magaddal cipelned? - bökött fejével barátnőm felé.
Éreztem, ahogyan a jeges kéz lassan végigsimít a gerincemen.
- Várj Damon - bontakoztam ki az öleléséből - hogy érted, hogy itt akartam találkozni veled?
- Elena, te hagytál nekem egy üzenetet, hogy itt vársz ma este rám.... Nem rémlik?
Nagy levegőt vettem.
- Damon - motyogtam. - Én nem üzentem neked.
Láttam, ahogy lassan kiült a felismerés az arcára, és - rémületemre - most ijedtség is csillogott a szemeiben.
- Ha te nem hívtál Elena - következtetett lassan - akkor valaki azt akarta, hogy én ma éjjel itt legyek. És az a valaki azt akarta, hogy te rám találj. És ha ez így van, akkor ez....
- Egy csapda - suttogtam összeszoruló szívvel.
Védelmezően átfogott, és mindhárman fürkészni kezdtük a sötét erdő fáit.
- De ha ez csapda - suttogtam halkan - akkor ki állította?
- Én - hangzott egy hang, és a fák között állva megmozdult egy árnyék, hogy néhány pillanattal később a Hold sütötte tisztásra kisétáljon John Gilbert.


*********


Gilbert bácsi lassan közeledett felénk. Kezében pisztoly villogott hidegen.
- Ezt nem értem - mondtam rekedten - mi ez az egész?
- Jaj Elena - mosolygott, és szemében a megszállottak őrült fényét láttam fellobogni - elmagyarázom szívesen. Tényleg úgy hitted, végleg eltűnök ebből a városból? Mondtam neked, hogy gyűlöllek ezekkel látni! - vágott szemével Damon felé, aki szinte már teljesen eltakart engem testével - komolyan azt gondoltad, hagyom, hogy tönkretedd az életed? Gilbert vagy te magad is! A városalapító atyák leszármazottja! Kötelességed lett volna azonnal karót szúrni a Salvatore testvérek szívébe, ahelyett, hogy.... te is tudod. Úgy gondoltad, ez csakugyan eltűröm?
- Gilbert bácsi, te nem tudod mit teszel - alig jött ki hang a torkomon.
- Rendben - fújt nagyot Damon - gyűlölj minket. Megérdemeljük. De könyörgöm, hagyd ki ebből Elenát.
John Gilbert gúnyosan vigyorgott, és Damon felé fordította a fegyvert.
- Tudod, már azt is gyötrelem volt végignézni, ahogy Elena és Stefan.... de hogy még veled is???
- Ne bántsd Elenát - ismételte Damon - kérlek. Őt ne.
- Dehogynem. Ő lesz a következő. De ne aggódj. Az első hely már foglalt. Az első hely a tiéd.
Felemelte a pisztolyt szemmagasságba, és felhúzta a kakast. Először nevethetnékem támadt. Egy pisztoly, egy vámpír ellen? Jó esetben egy perc múlva felpattan, mintha mi sem történt volna. Aztán valami baljós sejtelem költözött a szívembe. Gilbert bácsinak is tudnia kellett ugyanezt. De hát akkor....
Mire végiggondolhattam volna bármit is, hangos dörrenés hangzott fel. Damon teste megrándult a becsapódó lövedéktől. Lassan térdre rogyott, majd az avarra hanyatlott. Rémülten láttam, ahogyan ingjén megjelenik és egyre jobban terjed egy vérfolt. Mindannyian - köztük maga John Gilbert is - megbabonázva meredtünk a golyó ütötte sebre. Damon ahelyett, hogy lassan magához tért volna, sápadni kezdett. Körmei a rothadó levelekbe vájtak. Teste megfeszült. Arca egyre sápadtabbá vált, és láttam rajta, hogy legszívesebben ordítana a fájdalomtól.
- Hát igen - nézett rám újra önelégülten John Gilbert - kíváncsi voltam a hatásra. Ez úgy látszik bejött. Tudod Elena, a verbánával bevont golyó fölöttébb hatásos. Ha jól tippelem, közvetlenül a szíve mellé lőttem. Damon meg fog halni. Lassú, és roppant fájdalmas haláltusája lesz. - a hideg Hold fényében úgy láttam, már nem is Gilbert bácsi áll előttem, hanem maga az ördög vigyorog rám, és a fájdalomtól gyötört testű Damonra. Dermedten álltam, képtelenül bármiféle védekezésre.
- Nos Elena - úgy hallottam bénult érzékeimmel John Gilbert hangját, mintha az erdő másik végéből érkezett volna - tudod, mindig csodáltam a Salvatore fiúk apját. Amint megtudta, hogy a fiai összeszűrték a levet az ilyenekkel - nézett le az egyre kevésbé mozduló Damonra - azonnal tudta mit kell tennie. Egy csodálatos, bátor ember volt, aki a saját fiait is halálra ítélte a tettükért. Én sem leszek hozzá hűtlen, Elena. - dobogó szívvel néztem, ahogyan a fegyver újra felemelkedik a kezében, és arcomba szegeződik. Vártam a dörrenést, ám ehelyett apró ágak ropogása hangzott fel az avarból. Mindketten a földre meredtünk, ahonnan lassan füst kezdett kígyózni. A következő pillanatban lángnyelv csapott ki a földből, elborítva John Gilbertet. A tűz gyorsan terjedt testén. Néhány másodperc múlva már csak egy lángoló, füstölgő oszlop járt félelmetes haláltáncot a fák között, hogy nemsokára végleg az avarba hulljon ő is. A tűz fénye megvilágította Bonnie alakját. Hatalmasra nőtt, szinte megnyúlt a féktelen erőtől, ami áradt a testéből, és amellyel megmentette az életem.
Tudtam, hogy elmúlt a veszély, de nem tudtam most semmi mással foglalkozni,csak Damonnal. Letérdeltem mellé. Megfogtam egyre jegesedő kezét. Rám nézett, szeméből sütött a szerelem, és a fájdalom. De már nem tudott szólni, csak a kezem szorította meg. Mintha azt mondta volna, legyek bátor. Éreztem, ahogy a forró könnyek lassan elöntik az arcomat.
- Ne Damon - nyöszörögtem - kérlek ne. Küzdj, könyörgöm. Na hagyj itt engem.
Bonnie térdelt mellém az avarba. Finoman megérintette a vállam.
- John Gilberten nem volt rajta a gyűrű. Ő adta Jeremy-nek ugye? Akkor ez azt jelenti....
Befejezetlenül is tudtam, mit takar a mondat. John Gilbert nem árthatott nekünk már soha többé.
- Bonnie - néztem rá meggyötörten, miközben éreztem, hogy Damon szorítása egyre gyengül a kezemen - kérlek, segíts rajta.
- Nem tudok, Elena - suttogta halkan. - Nem tudok.
- Bonnie, könyörgöm. Tégy valamit. Nem tudom Damont elveszíteni. - feltört belőlem a zokogás - Bonnie. Én Damont szeretem.
Könnyeimen keresztül is láttam, hogy döbbenten néz rám. Aztán lehajtotta a fejét, és mire újra felemelte, különös elhatározás csillogott a tekintetében, és ült ki arcára.
- Elena, ugye tudod, hogy hatalmas dolgot kérsz tőlem - zokogva bólintottam - Hát jó. Megteszem. De ígérj meg nekem valamit.
- Bármit, Bonnie. Bármit.
Átölelt, és mosolyogva súgta a fülembe.
- Igérd meg, hogy mindig szeretni fogjátok egymást.
Bólintottam. Felállt mellőlem, néhány lépést hátrált, aztán behunyta a szemeit.
Először azt hittem, szentjánosbogarak fényét látom felvillani az éjszakában. Mintha egymással keringtek volna, egyre és egyre sebesebben. Aztán egyre több apró fény gyúlt, egyre gyorsabb mozgással, míg a végén már úgy éreztem, egy merő vakító fénysugárból áll a világ. Próbáltam szememmel követni Bonnie-t, de a fény legyőzött. Vakítóvá vált, és be kellett hunynom a szemem. Aztán éreztem, ahogyan a sötétség lassan átveszi a fények helyét. Elvesztettem az eszméletemet.


*********

Elena - hallotam halk hangot, és éreztem, hogy valaki gyengéden felemel a földről, és talpra állít - Elena, jól vagy? Meg tudsz állni?
Még mindig csukott szemmel felemeltem a kezem. Hitetlenkedve végigsimítottam az előttem álló arcát. Damon jól ismert, drága vonásait tapintottam ki. Lassan kinyitottam a szemem. Ott állt előttem, épen és egészségesen. Sápadt volt még mindig, és sütött az aggodalom, és az irántam érzett szerelem a szemeiből.
- Bonnie....? - csak ennyit tudtam hirtelen kinyögni.
Nem válaszolt, és éreztem, hogy valami nagy baj történt.
- Elena - súgta, miközben magához szorított - Bonnie meghalt.
Nem fogtam fel mit mondott. Hitetlenkedve néztem fel rá. Mintha valaki egy követ nyomott volna hirtelen a gyomromba.
- Nem - lihegtem rekedten - nem. Nem, Damon. Kérlek, mondd hogy nem!!!!
Szó nélkül újra magához ölelt és a válla fölött megláttam Bonnie Bennett testét a földön feküdni. Képtelen voltam elviselni a látványt. Behunytam a szemem, zokogni kezdtem, miközben Damon gyengéden ringatott.
- Miért? - nyöszörögtem.
- Elena - nézett a szemembe Damon. - Bonnie tudta mit tesz. Tudta, hogy ahhoz, hogy életet adjon, egy másik életet el kell vennie.
Nem kellett folytatnia. Magamtól is értettem. Bonnie, az én Bonnie-m, a legjobb barátnőm, az életét adta az általa gyűlölt Damonért. Kettőnkért. Bonnie felmérte, hogy van az ő erejénél nagyobb hatalom. A szerelem ereje.
- Damon - súgtam, ahogy könnyeim lassan apadni kezdtek - Bonnie azt mondta, ígérjem meg, hogy mindig szeretni fogjuk egymást.
Megfogta arcom, szemembe nézett, és gyöngéden, lassan megcsókolt.
- Úgy lesz Elena. Mindörökre úgy lesz.


Vége