3. fejezet
Éreztem, ahogyan lágyan simul teste a testemhez. Csókjai elvarázsoltak, az égbe repítettek. Ajkaival lassan a nyakamra kóborolt, és éreztem, hogy a fogak belém mélyednek, harapnak, vért keresnek. Éreztem, ahogyan teste életre kel felettem, és semmi másra nem vágytam, csak az egyesülésre. Megfogta arcomat, belenézett a szemembe.
- Akarlak Damon - suttogtam - kérlek, szeress.
Kipattant a szemem, és magamhoz tértem álmomból. Hajam nedvesen tapadt arcomba, testem szinte tűzben égett. El sem akartam hinni, hogy már megint ő jelent meg legtitkosabb gondolataimban. Sóhajtottam egy nagyot, nyújtóztam egyet, aztán rekedt kiáltással kipattantam az ágyból, mikor egy üstököt érintettem a másik párnán.
Az álom és ébrenlét határán, vaksin tántorogva álltam az ágy mellett, aztán mikor sikerült fókuszba hoznom a látásomat, Stefan bűnbánó tekintetét láttam meg.
- Elena ne haragudj - mondta. - Nem akartalak megrémíteni.
- Stefan - szorítottam kezemet gőzkalapácsként dobogó szívemre - a frászt hoztad rám.
Lassan megnyugodtam. Kinyújtotta felém kezét, én pedig visszabújtam mellé az ágyba. Magához ölelt, és gyengéden megcsókolt. Viszonoztam csókját, és megnyugodtam, hogy legalább nem motyogtam vagy beszéltem álmomban. Felkönyökölt, és mosolyogva nézegetett.
- Régóta itt vagy már? - kérdeztem.
- Egy órája - mondta még mindig mosolyogva.
- Miért nem szóltál?
- Olyan édesen aludtál. Nem volt szívem felébreszteni - simogatta végig karomat.
"Pedig talán mégsem ártott volna"- villant át az agyamon.
- Ugye tudod milyen nap van ma? - érdeklődött csillogó tekintettel.
- IIigeeen.... szombat - nyújtóztam jólesően bele a takarók és párnák halmazába.
- Úgy értem, azon kívül - koppintott rá finoman orromra, aztán a következő pillanatban egy apró dobozkát helyezett a kezembe. - Boldog születésnapot Elena.
Szívemből mosolyogtam. Jólesett, boldog voltam, hogy nem felejtette el.
A dobozból egy leheletvékony, mégis míves kivitelű nyaklánc került elő. Sosem láttam szebbet.
- Stefan - suttogtam elvarázsolva - ez gyönyörű!!!
Magamhoz öleltem, és szenvedélyesen megcsókoltam. Aztán hátat fordítottam neki, és hagytam, hogy nyakamra kapcsolja az ékszert. Lenéztem, láttam ahogyan megpihen mellkasomon.
- Köszönöm - bújtam hozzá. Úgy éreztem sosem szerettem még senkit ennyire.
Lassan kibújt mellőlem.
- Jaj ne - nyöszörögtem csalódottan - ne menj még.
- Muszáj lesz. Caroline-al is törődnöm kell. Tudod, hogy egyenlőre túl hosszú ideig nem hagyhatom magára. De találkozunk délután a partin.
- Miféle partin? - ültem fel meglepetten.
Az ajkaiba harapott és a szemét forgatta.
- Hoppá. Ezek szerint te még nem tudtál róla.... Jenna és Jeremy egy kis összejövetelt szervezett neked délutánra. Légy oly kedves, hogy meglepődsz és csodálkozol ha megemlítik, különben Jenna kitekeri a nyakam.
Elképzeltem magam előtt a jelenetet ahogyan a felbőszült Jenna néni Stefan nyakát próbálja tekergetni és halkan felnevettem.
- Hát persze - kuncogtam. - Bízhatsz bennem.
- Ezt akartam hallani - válaszolt elégedetten, és megcsókolt búcsúzóul.
- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek szülinapos?
Boldogan bújtam hozzá.
- Én is szeretlek Stefan.
*****
Épp a fürdőbe igyekeztem, mikor Jeremy felhúzható játék módjára kipattant a szobájából, és míg odabenn ténykedtem, megállás nélkül a "Boldog szülinapot" kezdetű dalt harsogta az ajtó előtt. Mikor már nem bírtam idegekkel, kinyitottam az ajtót, kisebb záport zúdítva rá a zuhannyal. Játékos birkózásba kezdtünk.
- Boldog szülinapot - nevetett rám. - Ajándék később.
- Kösz - igazgattam meg hajam. - Mindig bírtam a meglepetések iránti érzékedet.
Felnevetett, aztán leugrált a lépcsőn a konyhába.
Meleg mosollyal néztem utána. Nem volt mindig felhőtlen a viszonyunk. Vicki halála után szinte abnormálisan feszült. Nagyon szerettem Jeremyt, és boldog voltam, hogy sikerült minden nehézségen átküzdenünk magunkat vele.
A konyhában Jenna néni és Alaric várt rám. Szintén meleg köszöntést kaptam tőlük.
- Igaz is Elena - hozta fel Jenna - délutánra elhívtuk néhány barátodat.
- Parti? - csodálkoztam, és úgy éreztem Stefan büszke lenne színészi képességeimre.
- Csak aprócska - válaszolt Alaric. - Néhány osztálytárs, ismerős, közeli barátok. Meg persze Stefan.
Észrevettem, hogy Damon neve hiányzott a felsorolásból, mire azonnal eszembe jutott az álmom. Fura, de ébren nem igazán jutott eszembe Damon. Vagyis, őszintén megvallva, sűrűn eszembe jutott, de mindig igyekeztem elhessegetni magamtól az utolsó együtt töltött perceink emlékeit. Álmomban viszont szinte mindig visszaköszönt az érzés, ami elfogott mellette. De úgy döntöttem, ezt a mai napomat nem ronthatja el semmi.
- Klassz lesz -mondtam sugárzó mosollyal - Köszönöm.
- Ne köszönd - mosolygott melegen Jenna. - Még egyszer boldog szülinapot Elena.
A küszöbről még visszalépett.
- Ja igaz is. Ajándék később.
Nevettem.
- Mintha néhány perccel ezelőtt ezt már hallottam volna - néztem a hűtőben matató, lemoshatatlan vigyorú Jeremyre.
Jenna apró csókot váltott Alariccal.
- Igaz is, ugye kaptál, amit megbeszéltünk?
- Hát persze. - bólintott Alaric. - A LaFayette utcában. Minden el van rendezve.
- Akkor jó. Nemsokára jövök. Sziasztok!
Sarkon fordult, és nemsokára hallani lehetett ahogyan csikorgó gumikkal kifordul a ház elől.
- Elena - mondta halkan Alaric, mikor Jeremy egy extra szendviccsel vissszament a szobájába. - távol álljon tőlem, hogy elrontsam a napodat. De ma reggel a LaFayette utcában láttam Damont. Elég titokzatos arccal mászkált fel-alá. Nem akarok vészmadár lenni, de ha Damon ennyire titkolni akar valamit, ott egy őrült nagy disznóság lehet készülőben. Nyilván nem neheztelsz ránk amiatt, hogy nem hívtuk ma meg.
- Persze, semmi gond - válaszoltam, bár szívem szerint inkább mást mondtam volna - és ne aggódj Damon miatt. Tudja, hogy ha bármi aljas húzással próbálkozik, vége van. De ha ez téged megnyugtat, rajta fogjuk tartani a szemünket.
Bólintott.
- Hé - meredtem rá tettetett felháborodással - még egy kávét sem teszel a szülinapos elé?
Nevetett, aztán egy habos cappucínót varázsolt elő a kávégépből. Amíg belekortyoltam, csak egy dolgon járt az eszem. Vajon mit tervezhet éppen Damon?
****
Hihetetlenül jól telt a délután. Jó érzés volt látni azokat magam körül, akiket szeretek. Matt, Bonnie, Caroline, Jenna, Alaric, Stefan, mind ott voltak, Jeremy pedig épp az egyik sarokban szorongatta egy csinos kis barna lány kezeit, és megállás nélkül duruzsolt a fülébe, a csaj pedig őszinte csodálattal bámult rá. Magamban nevettem, ahogyan elképzeltem öcsém miket adhat be éppen neki hogy befűzze. De nem bántam. Aranyosak voltak együtt. Megérdemelt már egy kis boldogságot. Anna halála óta nem volt senkije.
Torta, fagyi, pizza, sör és ajándékok. Tökéletes parti volt. Úgy éreztem, legalább néhány órára elfelejthetem a fenekestül felfordult, titkokkal és talányokkal teli életem, és lehetek egy 18 éves középiskolás, normális lány. Aztán ahogy esteledett, lassan oszlani kezdett a társaság. Stefan kézen fogva jött velem a bejárati ajtóig, ott átölelt, megcsókolt, és magához szorított, aztán kilépett a sötétbe, ahol Caroline várt rá. A sarokról még visszaintettek, aztán távoztak, hogy megosszák egymással ami az övék volt. A vadászatot, az ölést.
Jenna végignézett a papírtányérok és csomaglópapírok kaotikus halmazán, aztán úgy döntött elnapolja ezt a problémát. Egy kis üveg borral, és Alariccal bezárkózott a hálószobába, Jeremy pedig éppen romantikus andalgásra indult a kis barnával.
Felmentem a szobámba, csendes ténykedéssel elkezdtem összepakolni az ajándékaimat, és melegség öntötte el a szívemet minden apróságnál. Túl nagy volt a csend, ezért benyomtam a tévé távkapcsolóját, és a halk háttérzajban folytattam a ténykedésemet. Ekkor felhangzott a helyi hírek szignálja.
"- A rendőrség nagy erőkkel folytatja a nyomozást a LaFayette utcai kettős gyilkosság ügyében - hangzott Adam Kovic kommentárja. - A városba vezető és kimenő utakon ellenőrzésekre számítsanak. A tetemeket megcsonkítva, kivérezve találták, ezért a tettes, vagy tettesek fokozottan veszélyesek lehetnek. A rendőrbiztos szerint az eset hasonlít a városszerte több áldozatot is követelő állattámadásokra, de minderre eddig nem találtak száz százalékos bizonyítékot. Kérjük, hogy akinek bármilyen információja van a bűnténnyel kapcsolatban, tárcsázza a 543-9966-os számot. "
Ledermedtem,az ágyra zuttyantam és egy gombnyomással belefolytottam a szót a műsorvezetőbe. Mereven bámultam a televízió immár sötét képernyőjét, de agyam iszonyú sebességgel pörgött. Fülembe csengett Alaric reggel elejtett mondata. "Ma reggel a LaFayette utcában láttam Damont. Őrült disznóság lehet készülőben."
Éreztem, ahogyan ölembe ejtett kezeim reszketni kezdenek. Damon? Damon nem véletlenül volt egy kettős gyilkosság helyszínén. Az áldozatok kivéreztek.... Damon gyilkolt!
Sosem hittem, hogy ez ennyire fog fájni nekem. Damon..... Az a férfi, akihez ennyire közel kerültem, mégsem változott. Mégis ugyanolyan, mint eddig volt. Hogyan lehettem olyan ostoba, hogy hittem neki? Hogyan szakadhat ki a szívem, ha arra gondolok, hogy becsapott engem??????
Sóhajtva felálltam az ágyról, de két lépést sem tettem, amikor halk mozgást hallottam a hátam mögül. Megfordultam, és Damon állt előttem a szőnyegen. Az ablakon, ahol éppen fénysebességgel bejött, még lágyan meglibbent a függöny.
Úgy éreztem magam mellette, mintha egy vödör jeges vízbe nyomtak volna. Hozzám lépett.
- Szia Elena - kezdte, és próbált végigsimítani arcomon, de ellöktem magamtól, és a legtávolabbi falhoz hátráltam előle. Szemöldökét összevonva nézett rám.
- Mi a baj? Elena? Jól vagy? - méregetett furcsán.
- Mi a baj? - visszhangoztam - Komolyan kérded? - éreztem, ahogyan a tekintetem villámokat szór - Mondd, nem hallottál véletlenül egy kettős gyilkosságról?
- De igen - nézett rám csodálkozva - az egész város erről beszél.
- Kivérzett áldozatok! - kiáltottam rá, reszketve a haragtól, és feszültségtől - nem mond ez neked semmit?
Közelebb lépett hozzám.
- Oké Elena - nézett a szemembe - elárulnád mire célzol?
- Alaric! - kiáltottam az arcába - Látott ma téged a LaFayette utcában! Nem vagyok hülye! Össze tudok rakni két dolgot!
- Arra gondolsz - fagyott meg a tekintete - hogy közöm van a dologhoz?
- Igen! - kiabáltam tovább - Én voltam a bolond, hogy bíztam benned! Bolond voltam, hogy bármennyire is közel engedtelek magamhoz! TE SEMMIT NEM VÁLTOZTÁL! GYILKOS VAGY!
- Érdekes - sziszegte gúnyos mosollyal - amikor legutoljára megcsókoltál, ez valahogy nem érdekelt!
Elöntötte fejemet a düh, és teljes erőből pofon vágtam.
Tekintetéből emésztő harag áradt felém. Lassan, fenyegetően közeledett. Hátam a falat érte, nem volt tovább hová menekülnöm. Próbáltam sikítani, kiáltani, de minden hang a torkomra fagyott.
Megállt közvetlenül előttem. Elkapta két csuklómat, és fejem mellett a falhoz szorította. Perzselt, égetett a tekintete. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mikor utoljára ezt láttam a szemeiben, pár pillanattal később Jeremy törött nyakkal zuhant a földre. Már szinte hallottam az elroppanó csigolyáim hangját. Testével hozzám simult, érezte, ahogyan remegek a félelemtől.
Látva reakciómat, szeméből hirtelen kihunyt a harag. Mire észbe kaphattam volna, ajkát az ajkamra szorította. Kezeimet továbbra is a falnak feszítve tartotta, nem tudtam védekezni ellene. És néhány másodperc múlva már nem is akartam.... Hevesen, és kissé erőszakosan csókolt. Mikor érezte, hogy ellenállásom gyengül, a csók átalakult. Gyengéddé, kedvessé vált. Tudta, hogyan törje meg minden akaraterőmet.
Tudtam, hogy gyilkos, hogy nem vagyok vele biztonságban. De az érzelmeim elnyomták bennem ezeket a figyelmeztető hangokat. Átlobbant rajtam az a tűz, amit csak ő tudott gyújtani bennem. Már nem érdekelt, hogy emberek vére tapad hozzá. Már nem akartam semmi mást, csak őt.
Fenekem alá nyúlt, megemelt, hogy lábaimat a dereka köré fonhassam, és mikor csípőnk összefeszült, éreztem, hogy nem maradt rá hatástalan a csókom. Nyelvét a számba fúrta, és csókolt, mintha soha többé nem lenne rá alkalom.
Hirtelen halk, repedő hangot hallottam, mintha egy vásznat szakítanának ketté. Kinyitottam a szemem, és láttam arcán megjelenni a sötét ereket, amiket már Stefan arcáról olyan jól ismertem.
- Ne - súgtam lágyan, még mielőtt elfordulva elrejthette volna arcát előlem - ne szégyelld. Engem nem zavar. Tényleg.
Elvette ajkát számról, és alig néhány centiről nézett rám, tekintete szemeimben kutatott.
- Nyugodtan - suttogtam továbbra is ugyanolyan halkan. - Ne fogd vissza. Csak bátran.
Újra számhoz hajolt, és édes csókja közepette egy villanásnyi fájdalmat éreztem, ahogyan fogával aprócska sebet ejtett alsó ajkamon. Éreztem a saját vérem ízét, és ez, valamint csókja furcsa kettőssége teljesen elvette minden maradék eszemet. Éreztem, ahogyan nyelve nyelvemet simogatja, és aztán finoman megszívja ajkamat, megízlelve véremet.
Ellöktem magam a faltól. Mindketten a földre huppantunk, és már nem volt megállás. Nem jutottunk el az ágyig. Ott, a fal tövében, az ágy mellett lettem az övé. Egyszerre értünk a mennyország kapujába. Teste megfeszült, aztán lassan elernyedt. Hátába vájtam körmeimet a kéj szédült pillanatában, és kívántam, hogy tartson még, csak egy kicsit, csak egyetlen őrült, boldogító másodpercig, hogy aztán lassan elsüllyedjünk a semmibe.
*****
Kicsit később a karjaiba vont, lehúzta az ágyról a takarót, és óvatosan rám terítette. Aztán megmozdult, és én felemeltem a válláról a fejem.
- Szóval - kérdezte csendesen - még mindig úgy hiszed, én tettem?
- Nem - simogattam meg hasát - nem tudom már, mit is higyjek. Csak olyan különös volt. Hogy Alaric épp ott látott ma téged.
Felkönyökölt, közelebb húzta a földön heverő bőrkabátját, és zsebéből egy apró tárgyat bűvészkedett elő.
- Boldog születésnapot Elena - lehelt gyengéd csókot a vállamra.
Kibontottam a papírt, és egy ezüstgyűrű hullott a markomba. Antik tárgy volt, szemmel láthatóan értékes. Közepén míves vésetek között egy apró, piros kő csillogott. Még nem láttam ennyire szépet.
- Ez gyönyörű! - húztam ujjamra, és köszönetképpen megcsókoltam a vállát.
- Régi családi ékszer. Olyan régen eltűnt már, hogy Stefan talán nem is emlékszik rá. Bár ő sosem látta, még kisgyerek volt, amikor nyoma veszett. Ezért voltam ma a LaFayette utcában. Mert ott bukkantam a gyűrű nyomára. Nagyon hosszú idő óta keresem. Neked szántam. Olyat szerettem volna adni neked, ami mindig emlékeztet rám.
Meghatottan simítottam végig arcát. Nem tudtam betelni azzal a tekintettel, ahogyan most rám nézett. Végtelen szerelemmel, és gyengédséggel. Szerettem volna örökre megállítani ezt a pillanatot.
Felültem.
- Azért ezt mégis meg kellene beszélnünk. Úgy értem, ami köztünk van. Hogyan lesz most ezután?
- Hogyan legyen? - kérdezte, és mellém ült, miközben folyamatosan karomat simogatta. - Igy nem folytathatjuk.
- Igen, tudom - válaszoltam.
- Akkor Elena? Tudod, hogy a tiéd a döntés - mosolygott, miközben arcomra siklott simogató keze.
Szemébe néztem.
- Ugye tudod, hogy szeretnék bízni benned? - kérdeztem - De félek, hogy nem tudok. Viszont elszakadni sem tudok tőled - vallottam meg őszintén.
- De én sem tőled - mosolygott, és odahajolt megcsókolni - Szeretnélek a magaménak tudni, és mindent megteszek, hogy megbízz bennem. Elena, SZERETLEK.
Vége
FOLYT. KÖV.
*_____* nagyon jóóóó!♥
VálaszTörlés