A szerelem íze (18!)

A szerelem íze

Szeretettel ajánlva minden Damon/Elena rajongónak!

FIGYELEM, EROTIKUS TARTALOM!

A telefon az asztalon szinte percenként csörgött, hangosan, erőszakosan, a kijelzőn pedig Stefan neve villogott. Karnyújtásnyira ültem csak tőle, a kanapén, egy nagy pohár borral a kezemben, de nem mozdultam, hogy felvegyem. Nem akartam beszélni vele. Nem akartam hallgatni a magyarázkodását. El akartam felejteni őt. Kitörölni magamból még az emlékét is a létezésének.

Persze tudtam, hogy a kapcsolatunk már a végét járta. A sok vita, veszekedés, az üres, semmitmondó csend amit néha körbevett minket mind a végét jelentette már. Csak idő kérdése volt, hogy valamelyikünk végre ki is mondja. De úgy gondoltam, ez egy őszinte beszélgetés keretében fog megtörténni, és nem úgy, hogy Stefant félreérthetetlen helyzetben találom Bonnie-val. A legjobb barátnőmmel. Vagyis a volt legjobb barátnőmmel....... Különös, de nem is fájt igazán Stefan elvesztése. Valami mást éreztem. Tehetetlen haragot, és hideg, semmitmondó közönyt. Még jó, hogy Jeremy és Jenna néni néhány napig távol voltak, így nyugodtan átadhattam magam bánatomnak.

A telefon még mindig nem adta fel, de már meguntam, és kikapcsoltam. Alig néhány másodperc elteltével kopogás hangzott fel a bejárati ajtó felől, amit nem sokkal később hangos dörömbölés váltott fel. Dühösen pattantam fel, és mikor feltéptem az ajtót, Damon állt a küszöbön.

- Végre, Elena - sóhajtott fel megkönnyebülten. - Nem tudom hányszor próbáltalak már hívni. Aggódtam.

- Neked is szia Damon - mormogtam magamban. Nem várt invitálásra, azonnal beljebb tessékelte magát a küszöbön. - Kedves hogy meglátogattál, de most nem a legalkalmasabb. Légy jó, és menj haza.

Visszasétáltam a kanapéhoz, és lehuppantam rá. Volt nekem épp elég bajom, nem volt szükségem rá, hogy ezt még Damon is tetézze. Ám ő ahelyett, hogy sarkon fordult volna, leült mellém, és figyelmesen fürkészte az arcomat.

- Úgy látom, már te is tudsz mindenről, ugye? - kérdeztem tőle továbbra sem szívélyes hangnemben.

- Igen. - válaszolt - amikor Stefan rájött, hogy láttad őket együtt, elmondta nekem mi történt.

- Hm  - motyogtam - és hol vannak most?

- Javasoltam, hogy menjenek el a városból. Néhány hétre. Vagy épp hónapra. Még mielőtt kitekerném mindkettejük nyakát - grimaszolt Damon.

Meglepődve néztem rá.

- Megtetted volna?

- Meg vagy lepve ezen? Bántott téged Elena. És ezt nem engedem. Senkinek. Még Stefannak sem.

Belenéztem a szemeibe, és olyan érzelmek áradtak belőle, amik szinte megdelejeztek. Nagyot sóhajtottam.

- Ne haragudj az előbbiért - mondtam. - Nem fair, hogy veled legyek undok olyan dolog miatt, amiről nem te tehetsz. Tudod, már elég régen érett ez köztünk Stefannal, de én nem így gondoltam, hogy pont kerül az egészre.

Nem szólt rá semmit, de mikor újra a számhoz emeltem a poharat, finom mozdulattal elvette a kezemből.

- Ez nem fog megoldani semmit. Sőt. Holnap reggel a szádnak mosogatórongy íze lesz, és társul hozzá egy remek kis fejfájás is -mosolygott.

Nem tudtam megállni, röviden én is elnevettem magam.

- Hát, így már mindjárt jobb - nézett rám. - Nem szeretlek szomorúnak látni.

- Nem szomorú vagyok Damon. Tényleg nem. Csak megbántott, és iszonyú dühös. És már nem is tudom, kettejük közül kire is inkább.

Közelebb húzódott hozzám, és lágyan simogatni kezdte az arcom. Meglepően jólesett az érintése. Mintha különös, vigaszt adó melegség áradt volna az egész lényéből. Én is közelebb ültem, és tenyerébe hajtottam a fejemet.

- Elena, bármit is tett Stefan, én itt vagyok neked. Bármikor, amikor csak szükséged van rám. Ha csak beszélni akarsz valakivel, tudd hogy számíthatsz rám. Hallgatásban és vigasztalásban is profi vagyok - vigyorogta el magát.

Nem válaszoltam, csak tovább élveztem a gyöngéd, enyhet adó érintését magamon. Néztem az arcát, a szemeit, és nem tudom hogyan, vagy miért, de vágy lobbant fel bennem. Hirtelen közelebb hajoltam, és lágy csókot nyomtam az ajkára. Beletelt néhány másodpercbe, mire úrrá lett a meglepetésen, de aztán éreztem, ahogy az ő ajkai is megmozdulnak, és az enyémre tapadnak. Néha finoman, éppen csak érintve az enyémet, néha vadabbul, szinte kitörésszerűen kóstolgatott engem. Aztán hirtelen eltolt magától. Kérdőn néztem rá.

- Ne, Elena - suttogta levegőért kapkodva.

- Azt hittem, te is élvezted - értetlenkedtem.

- Igy van - simogatott meg gyendégen. - El sem tudod képzelni, hányszor álmodtam erről. De valahányszor elképzeltem, magam miatt tetted, Elena. Nem bánatból, szomorúságból, amit más okozott neked. Ha nem rólam szól, akkor inkább ne. Később talán megbánnád.

- Miattad történt Damon - súgtam halkan, és most rajtam volt a sor, hogy végigsimítsam arcát. Tekintete fellobbant, és finoman magához húzott. Két tenyere közé fogta az arcomat, és most ő volt, aki ajkait a számra szorította. Gyengéden, aztán egyre birtoklóbban csókolt. Nyelvét lassan átcsúsztatta a számba, és megtalálta az én nyelvemet. Ujjai közben már nyakamat cirógatták, másik keze pedig óvatosan elindult a testemen.

- Ha le akarsz állítani Elena, akkor most tedd meg - suttogta a számba, de eszem ágában sem volt most megállni. Lábamat átvetettem a csípőjén, és lovaglóülésben ráereszkedtem, miközben hátával a kanapé támlájának dőlt. Végigcsókoltam arcát, parázsló szemeit, a nyakát, kezeim pedig már az ingje gombjaival foglalatoskodtak, hogy néhány másodperc múlva már csupasz mellkasát, és hasának kemény izmait simogassam. Hevesen megremegett az érintésemre. Szám és nyelvem már a kulccsontjánál járt, de felemelte a fejem, és most rajta volt a kényeztetés sora. Apró csókokkal hintette be egész arcomat, és már nyakamon éreztem ajkait. Egy pillanatra megfeszült a testem, mert arra gondoltam, hogy belémharap, de a következő pillanatban már tudtam, hogy sosem tenné meg. Beleegyezésem, megkérdezésem nélkül soha. A pólóm alatt éreztem kezeit, amint elindulnak hasamtól felfelé, és éreztem, ahogyan lágyan végigsimítja melleimet. A következő pillanatben lehúzta rólam a pólót, és varászlatos ügyességgel szabadított meg a melltartótól is. Tenyerébe vette melleimet, hüvelykujjai a bimbókat simogatták. Hátravetettem a fejem az édes élvezettől, és felsóhajtottam. Nyelve bebarangolta a testem, és átvette a simogató ujjak helyét. Magamhoz szorítottam a fejét. Kezeit a hátamra tette, és lassan, óvatosan hanyatt fektetett a kanapén. Lábaim közé fészkelte magát, és éreztem ahogy heves izgalma a csípőmhoz feszül. Két mozdulattal megszabadított a farmertől, és az alsóneműmtől, aztán újra visszafeküdt lábaim közé. Lassan csúszott lefelé, szájával és nyelvével már a hasamnál járt, ujjai pedig rátaláltak érzékeny pontomra, és lassan simogatni kezdték. Nem bírtam tovább, halkan felkiáltottam, így biztatva őt a folytatásra. Mintha vörös izzásba süllyedt volna körülöttem a világ. Nem bírtam sokáig, vállánál fogva felhúztam magamhoz, és most rajtam volt a sor, hogy kigomboljam a nadrágját, és benyúlva alá végigsimogassam izgalmát, amit ő egy hatalmas nyögéssel nyugtázott. Zihálva kapkodta a levegőt ujjaim érintése nyomán. Feltérdelt, és ledobott magáról minden még rajta lévő ruhadarabot, aztán újra rám feküdt. Tenyerei közé fogta arcom, belenézett a szemembe, és éreztem, ahogyan lassan, óvatosan belémhatol. Lassú mozgásba kezdett, figyelve minden rezdülésemre. A gyönyör mintha hatalmas izzó korbáccsal vágott volna végig rajtam. Lábaimat csípője köré kulcsoltam, és szorítottam magamhoz. Minden mozdulata egyre és egyre közelebb vitt a mennyországhoz. Forró lehellete a fülemet nyaldosta. Imádtam a hangokat, amiket kiadott közben. Egy ütemre, egy ritmusra mozogtunk mindketten, halk, kéjjel teli felsikkantásaimtől, és nyögéseitől kísérve. Éreztem, hogy nem bírom már sokáig, és ezzel ő is így van, mert egyre hevesebben, és gyorsabban mozgott bennem. Váratlanul kapott markába a kéj. Magamhoz szorítottam, kábult fejjel, és közben éreztem, ahogyan teste hevesen megrándul, és felnyöszörögve tölti meg testem gyönyörével. Rám zuhant, vállamba hajtotta fejét, és csak feküdtünk fáradtan, izzadtan, de boldogan. Néhány perc múlva magához tért a kábulatból. Fejét felemelve a szemembe nézett, és kinyitotta a száját.

- Tudom - súgtam mosolyogva, és mielőtt megszólalhatott volna, ujjamat az ajkára tettem - én is szeretlek, Damon Salvatore.

Vége.